Hőgye István: Zemplén Levéltára (Sátoraljaújhely - Miskolc, 1996)

A levéltár logikai rendjének kialakítója SZIRMAY ANTAL vármegyei főjegyző és levéltárnok volt, aki 1777-1705-ig végezte munkáját jó érzékkel, hozzáértéssel, nagy gondossággal. A korábban legényei PINTÉR MÁRTON főjegyző által két tárgyi csoportra elkülönített iratokat a már említett négy tárgyi csoportra rendezte és újralajstromozta. A Politica (köztárgyú iratok) elnevezésű sorozatból megkezdte a különleges történeti értékek kiválogatását, gyűjtését. Ezt a munkáját KAZINCZY FERENC folytatta, aki 1815től haláláig, 1831-ig mint "a vármegye napibérese" dolgozott a levéltárban, a két nagy előd teljesítette, alakította ki azt a különleges kultúrtörténeti értékű gyűjteményt, melyet nevükkel SZIRMAY-KAZINCZY-FÉLE HISTÓRIAI IRATOK-nak nevezünk. Szirma

ynak levéltári érdemeit Kazinczy egyik - a levéltári munkáról írt - jelentésében így méltatta: "... Szirmay Antal Úrnak atlétái erejét, fárad hatatlansagat s könnyen dolgozását csudálni fogja minden, aki Levelestr~unk

at megpillantja s elnézi., hogy annak, aki ezt a nagy munkát megtéve, mit kelle csak megolvasnia is. Ha a Gondviselés nekünk ezt a szertelen erejű s felvilágosított hűségű férfiat nem adta volna, úgy ez a mi kincsünk zavar volna még ma is. Mi egyéb érdemeinek tisztelete mellett azon bölcsességét és gondját is megismerjük, hogy a Protocol!

um Köteteibe sok nevezetes íroványokat bek ötlete, mert ezek így óva vannak nemcsak az elveszhetés, hanem az elromolhatás szerencsétlenségei ellen is. De még igen számos, igen nagy tekintetű írásaink vágynak, amik e gondot és a beköttetés csekély költségeit kívánják, s ilyenek kivált azok az írásaink, melyek a XVII. század történeteire tartoznak. ... Vágynak ezen felül néhány régibb köteteink, melyek már szakadozni kezdenek, s nem új kötést, hanem csak megigazítást kívánnak . " Kazinczy hivatalos munkája során hi.bát is talált Szirmay, ill. levéltári segédjének munkájában, melyről megjegyezte: "Nevezetes Levél volna, ha a Méltóságos Szirmay Antal Úr vagy Deákja, ki ezen Credentionalisok Csomóját regestralta, meg nem tévedett volna. Az 1644. évszámot 1699-nek olvasá ... minthogy a levél, ide (ehhez az évhez) vala téve, nem vala szabad helyét megváltoztatnom, de a megtévedést kimutatnom kötelesség volt." (Fasc.174. No.1840.)