Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)
A Tiszai Evangélikus Egyházkerület és Miskolc thjf. város közönsége között a miskolci evangélikus jogakadémia segélyezése tárgyában kötött szerződés ismertetése és méltatása
egyházi és iskolai felügyelő, Geduly Henrik püspök, mint az egyetemes egyház egyházi elnöke és dr. Szelényi Aladár egyetemes főjegyző aláírták a szerződés eredeti példányait és ezzel a szerződés véglegesen joghatályossá vált. A Miskolc thjf. várossal megkötött szerződés biztos anyagi alapot adott a jogakadémiának, amely csakhamar a „végeken" a legfontosabb loiltúrintézmény lett. A város polgármestere dr. Hodobay Sándor szeretettel és sok megértéssel karolta fel alma materét és nagyvonalúan gondoskodott annak megerősítéséről. Három tanszéknek összes költségein kívül még a nyugdíjjárulékot is vállalta a város; helyiségeket adott a városházán, eleinte ugyan csak nagyon szűken, de a szerződés provideált arról is, hogy a város gondoskodik a jogakadémia méltóbb elhelyezéséről. E terv megvalósítása céljából egy tartalékalap létesítését tette lehetővé. Hodobay polgármester az által, hogy a városnak a jogakadémia pénztárába befizetett és a három tanszék ellátására fordítandó járandóságaiból származó tanévi felesleget a jogakadémiának rendelkezésére bocsátotta, egy jogakadémiai székház felépítésére. A jogakadémiai tartalékalap célját és rendeltetését e miatt a szerződés több szakasza pontosan körülírta. 28 A tartalékalap egy-egy tanszék megüresedése, vagy egy-egy rendkívüli tanár alkalmazása alacsonyabb illetményekkel, csakhamar tekintélyes alappá fejlődött, úgyhogy abból megvalósítható volt újabb városi helyiségek átengedése után a jogakadémia helyiségeinek teljes átépítése. Az átépítéssel a jogakadémia elhelyezése a kor következményeinek nagyjában megfelelt. Az átalakítás számottevő költségeinek fedezésén kívül még mindig fennmaradt egy tekintélyes tőke, mely rövidesen alkalmassá vált egy székház emelésére is. A városi szerződés új lendületet adott az egész jogakadémiának. Fejlődése lendületet vett és egyre intenzívebb tudományos élet fejlődött ki, úgyhogy 1925-től kezdve a Felvidéknek legtekintélyesebb kultúrintézménye lett a jogakadémia. Annak tekintette maga gróf Klebelsberg Kúnó m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter is, aki egyébként következetesen a jogakadémiák megszüntetésére törekedett. A szerződés a fűtési és világítási gondoktól is felszabadította a jogakadémiát. Bár a fűtés és világítás nagy terhet jelentett a városra nézve, Hodobay Sándor polgármester nagyvonalúsága folytán mégis vállalta a kiadásokat is. A város egyébként igyekezett a szerződésben érdekét és jogait biztosítani és szabatosan körülírni. Ismételten kikötötte, hogy a szervezett nyolc jogi tanszék állandóan betöltve legyen, a jogtanárok tényleg és állandóan Miskolcon működjenek; egy-egy tanszék megüresedése azonnal a városnak tudomására hozandó és az egy éven belül betöltendő. A város hozzájárulásának felhasználásáról évenként hiteles kimutatást kíván és a tartalékalap nagyságát is tanévenként számontartja. A város a miskolci illetőségű joghallgatók részére bizonyos tandíjkedvezményeket biztosít és a kötelező kollokviumok és előadások látogatása tekintetében is vannak fontos kívánságai. A jogakadémia elköltözése esetén fenntartja igényét (3/8) 28 10., 11, 15. §.
