Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)
A Tiszai Evangélikus Egyházkerület és Miskolc thjf. város közönsége között a miskolci evangélikus jogakadémia segélyezése tárgyában kötött szerződés ismertetése és méltatása
A megszavazott tanszékek közül a város vállalta: a) a magyar törvénykezési jogi, kereskedelmi és váltójogi, b) a magyar közigazgatási és magyar pénzügyi jogi és c) a közgazdaságtan, pénzügytani és statisztikai tanszék fenntartását. E tanszékek legjobban feleltek meg a város struktúrájának, mivel Miskolc a felvidéki városok közül a kereskedelem legélénkebb emporiuma volt, és így a kereskedelmi, váltójogi, pénzügyi jogi, pénzügytani, közgazdaságtani és statisztikai kérdések állandóan érintették a város kereskedelmi és s közgazdasági érdekkörét. E tanszékek jellege legjobban megfelelt a merkantilis jellegű városi lakosság természetének és foglalkozásának. A város vezetősége és a miskolci tekintélyes jogásztársadalom ennek tudatában is volt. Ugyanaz az intenció vezette a fenntartó hatóságot, mikor a tanári kar javaslatára a politikai-közjogi tanszék fenntartását Borsodvármegye és az egyházjogi tanszék dotálását, a báró Seckendorff A.-féle hagyaték átvétele után a miskolc evangélikus egyházközségre szerette volna áthárítani. A politika-közjogi tanszéknek Eperjesen is Sáros vármegye volt a patrónusa, minthogy a szimbolikus diákvármegyékben (Tarcza és Rákos) a jogásziíjúságnak a megyei életre való előkészítése és nevelése a szeme előtt folyt és élénk érdeklődését kötötte le. Sáros vármegye kapcsolatban állott a kollégiummal és annak jogakadémiájával már két évszázadon át és nem riadt viszsza az áldozatkészségtől sem. Sáros vármegye összes tisztviselői az eperjesi jogakadémiában tisztelték alma materüket. Borsod vármegye viszont nem tekintette a maga főiskolájának a jogakadémiát, ahogyan azt Sáros vármegye nemes közönsége tette. Utóbbo, jóllehet fiai tömegesen iratkoztak be a miskolci jogakadémiára, mégis pénzügyi nehézségekre hivatkozva nem vállalta a politika-közjogi tanszék fenntartását. A miskolci evangélikus egyházközségtől a hontalanná lett eperjesi jogakadémia fenntartó hatósága az egyházjogi tanszék fenntartását kérte, amennyiben az báró Seckendorff Hermann nagyértékű hagyományának birtokába jut. 3 Egy jól fundált egyházközségre nézve nem lehetett volna szebb és nemesebb gesztus, mint hogyha a saját tekintélyét is emelő főiskolán az egyházjogi tanszék patrónusa lehetett volna. A várossal kötött szerződés megállapítja, hogy 1924. szeptember hó 1-től terhelik a várost a vállalt három tanszék illetményeinek kiutalásai havonta, illetve ne3 Báró Seckendorff Hermann 1921. március 21-iki kelettel végrendeletében a miskolci evangélikus egyházközségnek hagyományozta vattai (Borsodra) 1015 kat. hold kiterjedésű birtokát élő és holt felszerelésével együtt. A végrendeletet azonban 15 vérrokon perrel támadta meg és kérte a végrendelet érvénytelenítését és keresettel lépett fel a kir. közalapítványi ügy igazgatóság is. Hosszas pereskedés indult meg, míg végre a per egyezséggel végződött és a kir. kúria csak 1932. június hó 30-án hozta meg ítéletét. A fejedelmi birtokból a vagyonváltság (16%) lerovása és a rokonok kielégítése után összesen csak 476 kat. hold 1322 négyszögöl terület maradt meg. Azonfelül fennállott a 37%-os örökösödési illeték is, úgyhogy egyelőre a miskolci evangélikus egyházközség az egyházjogi tanszék költségeit nem vállalhatta. (Lásd az általam megindított „A miskolci evangélikus egyházközség egyházépítő és ismeretterjesztő kiadványai" c. sorozatból idézett „A miskolci evangélikus egyház imaház-ravatalozójának felavatása. Báró Seckendorff Hermann emlékezete" c. füzetet melyben dr, Bartus Dezső: báró Seckendorff Hermann hagyománya" c. világos és tömör összefoglaló képet ad a hagyományról és a haszon befolyásáról. Miskolc, 1939. 1-19. 1.
