Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)
A miskolci jogakadémia válságának végleges megoldása
annak vezetőségével, másrészt a főiskola nyugodt és egyenletes fejlődés lehetőségét kapta meg. Az államsegély megvonása következtében a jogakadémia igen kritikus helyzetbe került, s így a város áldozatkészsége a főiskolára anyagi tekintetben is nagy értékkel bír. Ezek az áldozatok azonban csak formailag neveztetnek ilyeneknek, mert tulajdonképpen azok csak szolgálat a magyar hazának. Ilyen érzelmektől eltelve leghálásabb köszönetünket fejezem ki Miskolc város törvényhatóságának, s előkelő gondolkozású polgármesterének, Hodobay Sándornak. Isten áldása a váróra és annak polgármesterére, akinek buzgó támogatása nélkül az ügy nem sikerült volna. Ha valaki kérdezni fogja, hogy jutottunk el erre a pontra, az első felelet az, hogy Hodobay Sándornak megértő, nemeslelkű támogatása által." Hodobay Sándor dr. polgármester megköszönvén a püspök üdvözlő szavait, melegen emlékezik meg a jogakadémia eddigi miskolci működéséről majd így folytatja: „Immár hat esztendeje annak, hogy az ősi székhelyéről kiüldözött miskolci jogakadémia Miskolcon vendégszerető otthonra talált. Amidőn hat év után itt abba a helyzetbe jutott, hogy immár szerződés biztosítja a jogakadémia fennmaradását, az itt nyert örök otthon egyszersmind a magyar jogszolgáltatásnak és a magyar kultúrának javára lesz. Ezzel a város közönsége tulajdonképpen a magyar kultúrának hozott áldozatot; de ezzel egyszersmind Magyarország továbbfejlődését szolgálja. Őszinte szeretettel köszöntöm az egyházkerület elnökségét, a főiskola tanári karát és ifjúságát, s remélem, hogy abból a jogviszonyból, amelybe a város ma a jogakadémiával lép, egy szeretetteljes együttérzés fog kifejlődni." Ezután a városi tiszti főügyész pontról pontra felolvasta a szerződés szövegét, melyet az egyházkerület és a város képviselő aláírtak. A szerződés aláírása után dr. Bruckner Győző jogakadémiai dékán ad kifejezést az ünnepélyes hangulatnak, mely megfogta a lelkeket; rámutat a szerződést veszélyeztető nehézségekre, melyeket csak a város és kerület bölcsessége, kölcsönös jóakarata, s a miskolci sajtó megértő pártolása mellett lehetett leküzdeni. Most, mikor a jövőt biztosítva látja, a tanári kar ünnepélyes fogadalmat tesz, hogy minden törekvése oly jogásznemzedék leend, mely az eperjesi Thököly Kollégium nagy profeszszorainak: Vécsey, Berzeviczy, Horváth Ödön, Raffay Ferenc, Eöttevényi Olivér, Ereky István, Réz Mihály szellemében kész legyen a jogot nemcsak tisztelni, de megvédem is - ha kell. Az ősi szellemnek lesz az új otthonban is tűzhelye az intézet, s hivatását, mely a nemzeti kultúra fejlesztése, mint védbástya, lelkesülten teljesíteni fogja. Obetkó Dezső dr. jogakadémiai tanár kiemelte Lichtenstein László ny. főispán érdemeit, aki a városi pénzügyi bizottság ülésein és a városi közgyűlésen is a városi segély megszavazása körül szerzett nevezetes érdemeket. Végül dr. Zelenka Lajos egyházkerületi felügyelő a jövő felé veti tekintetét, s kifejezi ama meggyőződését, hogy az új őrhelyén ugyanazt az áldásos nemzetépítő kultúrmunkát fogja végezni a jogakadémia, amelyet ősi helyén oly híven teljesített,
