Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Bruckner Győző, a miskolci jogakadémia dékánja

szerhelyzetnek vette, és egyhangúlag igazolta. A professzor teljes joggal gondolhatta, hogy az igazolás hatálya minden funkció visszaadására kiterjed és így jogosult a dékáni tiszt betöltésére is. Hiába hivatkozott arra, hogy 1944 júniusában három évre választották meg, és az az idő még nem járt le, és arra is, hogy Turóczy Zoltán püspök tudtával távozott el. Az egyházi szervek a fennálló állapotot védték: a „diarchia" (Zelenka István dékán, Hilscher Rezső prodékán) uralmát legálisnak tartották. Kossuth Lajos Tudományegyetem Miskolcon? Az új vezetés idejében nagyszabású elképzelések bontakoztak ki. Hilscher Rezső memorandumot készített, amelyben kifejtette, hogy Miskolcon jogi kart kellene alakítani, amely kiegészülne egy kereskedelmi és ipari szakot magában foglaló közgazdaságtudományi, továbbá szociálpolitikai fakultással. Felvetette még, hogy a soproni bánya, kohó és erdőmérnöki és az evangélikus fakultás is ehhez a miskolci Kossuth Lajos Tudományegyetemhez lenne csatolható. Az ekképp összeállított intézménynek evangélikus jelleget kellene adni, zárult a nem túl sok reális elemet tartalmazó tervezet. Bruckner Győző úgy értesült, hogy Zsedényi Béla felvetette a gondolatot Teleki Gézának, aki az elgondolást nem tartotta időszerűnek. A szociálpolitikai kar terve egyébként hamar kútba esett, mert a népjóléti minisztérium a szociális képzést az egyetemi oktatástól függetlenül, a főhatóság szervei által kívánta megvalósítani. A vallás és közoktatásügyi minisztérium a jogakadémiák jövőjének eldöntésére 1946. március 21-én előkészítő értekezletet hívott össze, amelyre meghívót kaptak a történelmi egyházak képviselői is. Az evangélikus egyházat Zsedényi Béla képviselte. Kubinszky Lajos miniszteri tanácsos vázolta a tisztázandó kérdéseket: először is felvetette, hogy a négy jogi karon kívül szükség van-e egyáltalán jogakadémiákra. Ha igen, akkor jelen állapotukban képesek-e szakmailag a megfelelő szintű jogi oktatásra? Alapvető kérdés volt, hogy egyáltalán hajlandók-e az egyházak és a városok a további anyagi támogatásra? A kialakult vitában Moór Gyula és Mártonffy Károly jogakadémia-el lenes, Balogh Jenő és Zsedényi Béla a fenntartást pártoló álláspontot fejtett ki. A miskolci jogakadémiát Zsedényi szerint szociális okból is meg kell tartani, sőt az intézményt kibővítve „munkásegyetemet" kellene a városban létrehozni. Ha a munkásegyetem nem is létesült, de esti munkástanfolyam indult a jogakadémián. A főiskola vezetői az elképzeléshez igyekeztek Rónai Sándor kereskedelmi miniszternek, Miskolc egyik képviselőjének pártfogását keresni. Az elgondolás egyébként nem volt eredeti. Hébelt Ede Budapesten már 1945-ben megindította a kétéves tanfolyamot, amelyre 1945-ben 467-en iratkoztak be és 1947-ben 126-an végeztek. (Az 1946-ban kezdő 459 hallgatóból 105-en feleltek meg a kétéves kurzus végén.) Az itt szerzett képesítő oklevél a közigazgatás területén a doktori végzettséggel azonos értékű elhelyezkedési lehetőséget biztosított. A tanfolyamon jól megfeleltek az „esti munkás szemináriumba" iratkozhattak be. Budapesten 1947-ben 148