Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)
Bruckner Győző, a miskolci jogakadémia dékánja
terelnököt józanságra intő revízióellenes bírálatok érték, a Testület „a nemzet egyetemes érdekeit" szem előtt tartva 1938 őszén kiadta „Végtelen szomorúsággal" kezdetű röplapját, amelyben harcosan védelmébe vette a területgyarapító politikát. A Miskolci Jogászélet szerkesztését az 1940-41. évekre a szélsőséges nézeteit egyre hangosabban hirdető Haendel Vilmos vette át, a tanárok irodalmi munkásságát közlő ismertetésben pedig megtaláljuk Szontagh Vilmos: A zsidótörvény de lege lata 27 című dolgozatát, amely a korábbi toleráns jogakadmiai szemlélettől eltérő hangnemben íródott. Ettől az évtől kezdődik a tanári kar korábbi egységének megbomlása is. Az egyik póluson a merészebb gondolatoktól sem idegenkedő Zsedényi Béla, a másikon Haendel Vilmos helyezkedett el, aki a jelek szerint érvényesülését a jobboldali eszmék szolgálatában vélte biztosítottnak. A Miskolci Jogász Turista Egyesület sikerrel zárta a tanévet: tervezett rendben folyt az atlétikai verseny, a céllövészet, vívás és a foidényben teljesen benépesült a jogakadémia csónakháza is. Csak a turisztikai „ág" zárt negatív mérleggel, mert a „nagyszabású történelmi események" miatt a szokott őszi kirándulás elmaradt... Az 1938. január 5-i jogászbál egyébként „nagy erkölcsi és teljes anyagi" sikerrel zárult, és ebben az évben alakult meg a miskolci jogászok Bolgár-Magyar Köre is, amely - mint láttuk - a két nemzet fiainak szorosabb barátságát volt hivatva elősegíteni. Szervezeti leépülés, háborús évek A jogakadémia tanári kara 1940. január 24-én értekezletet tartott, amelyben összefoglalta álláspontját a jogi szakoktatás reformtervezete kérdésében. A tandíj osztalék ügyében korábban összekülönbözött tanári kar feltűnő egyöntetűséggel állította, hogy a reform szükségtelen, a jogakadémiák megszüntetésének itt-ott felmerülő terve pedig szerencsétlen gondolat. Minden esetre beindult a korábban begyakorolt önvédelmi mechanizmus. Nagy meglepetésre azonban a kormányzó - eltérően 1929 tavaszától - nem fogadta a kar támogatást kérő küldöttségét. Pedig Bruckner Győző Horthy kormányzóságának huszadik évfordulójára írt visszaemlékezésében 28 megható szavakkal emlékezett meg arról, hogy a protestáns kormányzó milyen szeretetteljes figyelemmel kísérte a jogakadémia ügyét. A dékán emberi tisztességét bizonyítja, hogy a kormányzó ez idő tájt hangoztatott egyéb „érdemeiről" egy szót sem írt. Teleki Pál mimszterelnök is elhatárolta magát a jogakadémia igényeitől. Maradt a képviselő és felsőház, melynek minden tagjához kétségbeesett hangú kérelmet írtak. A fenntartás melletti érveket elfogadva a város törvényhatósági bizottsága támogató határozattal állt a jogakadémia mellé. 27 Miskolci Jogászélet 1939. évf. 5-6. szám és Miskolci Jogászélet Könyvtára. - Új sorozat 47. sz. Miskolc, 1939. 28 Almanach 1939-40. évf. 4. old., Stipta István: A miskolci jogakadémia működésének harmadik évtizede (1939-1949). Borsodi Szemle XXXII. évf. 1987. 2. szám. 48-58. old.
