Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Az 1848-as törvények százéves évfordulójáról tervezett jogakadémia megemlékezésről

így végeredményben a jogakadémia nem szentelt centenáriumos ünnepséget az 1848-as törvényeknek. BIZONYSÁGLEVÉL Alulírottak, mint a miskolci evangélikus jogakadémia volt tanárai lelkiismeretünk parancsszavára bizonyságot teszünk a következőkről: Dr. BRUCKNER GYŐZŐ volt tanártársunk és időszakonkénti újra meg újra megválasztott dékánunk úgy tanári, mint hivatalvezetői és végül emberi szempontból nézve mindig mintaképünk volt. 1. Hogy mint tudós mit jelentett és mit jelent mind a mai napig, azt aligha kell bővebben fejtegetni, ezt nyilván senki sem vitathatja. Hogy nemcsak a jogakadémiának, de Miskolc városának is mai napig egyetlen akadémikusa volt és hogy kis könyvtárat kitevő irodalmi munkássága eredeti kútfőkön és a lehető legszolidabban felhasznált criticus apparátuson nyugodott: azt mindenki tudta és utóbbi tényt különösen méltányolni tudta az, aki maga bele tudott tekinteni a tudományos alkotás szövevényeibe, nehézségeibe és akinek számára - miként nekünk - tudomány nemcsak kenyeret, de elhivatottságot és kötelezettséget is jelentett. Csak természetes folyománya volt ennek az, hogy a BRUCKNER Győzőben levő olthatatlan és dinamikus tudományszemlélet és szeretet szétáradt tanítványaira és gazdag gyümölcsöket termett. Felelősségünk tudatában állítjuk, hogy nemcsak a jogakadémia, de tudományegyetemi viszonylatban sem termelt ki az utóbbi két-három évtized jobb tanítványnevelőt és alkotásra ösztökélőbb tudomány-szervezőt BRUCKNER Győzőnél. Tudta, hogy a tudományos kutatásra nevelés nem csupán lélek és hajlam kérdése, hanem egyben anyagi és szervezési probléma is. E felismeréstől vezettetve megalapította 1925-ben a „Miskolci Jogászéletet", a vidék egyetlen időálló jogi- és államtudományi folyóiratát. E mellett megalapította a jogakadémia Tudományos Értekezések Tárát, nemkülönben a szemináriumi kiadványok gyűjteményét is. Mindezekkel - legalább is ilyen hiánytalan egységben és teljességben - nemcsak a vidéki jogakadémiák, de a tudományegyetemek jogi fakultásai is javarészt adósok maradtak. Ezek a létesítmények nemcsak az irányadó tudományos körök figyelmét és elismerését érdemelték ki, de még maga a - jogakadémiák rovására elfogult és azok megszüntetésére törekedő alkotó kultuszminiszter is kényszerült elismerni azt, hogy „Miskolc kivétel". Mindebből a lényeges az, hogy mindezen alapításokkal nagy és szinte hasonlíthatatlan ösztönzést, lendületet adott úgy a jogakadémiának, illetve a jogakadémia tanári karának, mint a reájuk bízott jogtanuló ifjúság számára. Gazdag irodalmi munkásság színhelye lett a miskolci jogakadémia. A tudományos értekezések ifjúsági szerzői közül aránytalan nagy számban voltak olyanok,