Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Bruckner Győző, a miskolci jogakadémia dékánja

got is tanított és nagy szerepe volt abban, hogy a kánonjog mellett - hazánk akkori egyetlen evangélikus egyházjogi tanszékén - a protestáns egyházjog is beható művelést nyert. A város és a jogakadémia kapcsolatát új alapokra kívánta helyezni; erre az időre készült el a megkötendő szerződés tervezete. A város felkínált anyagi segítségét viszonozva készségesen felajánlotta azt a szellemi tőkét, melyet tanári kara képvisel. „Dékáni működésem jelszava lesz: mindent az ifjúságért!" - ennek jegyében az ifjúsági egyesületek támogatását, a Joghallgatók Testületének erősítését, az ifjúsági jóléti intézmények létrehozását és a segélyalap növelését ígérte. A hallgatók öntevékeny tudományos tevékenységének ösztönzésére a szemináriumi élet élénkítését tartotta szükségesnek; ígéretet tett arra, hogy az önálló értékű szemináriumi értekezések megjelentetését támogatni fogja. Fontosnak tartotta, hogy a hallgatók a szaktudományokon kívül zenével, szépirodalommal, vívással, „turistáskodással" is foglalkozzanak „kávéházban ülés vagy kártyázás" helyett. A gyorsírásban való jártasságot is szükségesnek ítélte. Az ifjúság és a tanári kar közötti viszonyra nézve elvárta, hogy „ne legyen túlságosan nagy distancia a professzor és hallgató között" mert a szellemi munka sikerét csak a szeretetteljes együttműködés biztosíthatja. A hallgatóktól viszont megkívánta, hogy kötelességtudóak legyenek, az előadásokat rendszeresen és szorgalmasan látogassák. A hallgatók közötti esetleges felekezeti súrlódásokat igyekezett elsimítani, arra törekedve, hogy a miskolci jogakadémia is - miként az eperjesi volt - az „érvényesülés szabad iskolája" legyen. A főiskola érdekei szempontjából is kívánatosnak tartotta, hogy a tanári kar „minél buzgóbb" tudományos munkásságot fejtsen ki. O maga nagyszerű példával járt elől; tudományos tevékenységének elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia 1926-ban társadalmi-történelmi osztályának levelező tagjává választotta. Számos egyéb funkciója volt. Az 1935-36-os Almanach szerint a jog- és államtudományi kar dékánja, a magyar alkotmány- és jogtörténet, egyházjog, történelem és filozófia nyilvános rendes tanára, képesített egyetemi magántanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja és történelmi bizottságának rendes tagja, a Magyar Történelmi Társulat választmányának választott tagja, a Magyar Történelmi Társulat „Magyarország újabbkori történetének forrásai" c. szakbizottságának választott tagja, a Magyar Külügyi Társaság választott tagja, a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság választmányi tagja és tudományos szakosztályának választott tagja, a „Felvidéki Tudományos Társaság Budapesten" alapító és választmányának választott tagja, az 1935/36. évre összehívott magyarhoni ev. zsinat választott tagja és jegyzője, az ev. egyetemes egyház jogügyi és tanügyi bizottság, az ev. zsinati albizottság tagja, a hegyaljai ág. hitv. ev. egyházmegye tanügyi és jogügyi bizottságának tagja, az Orsz. Ev. Tanáregyesület választmányi tagja, a miskolci ev. egyház tanácsosa, az Eperjesi Kollégiumi Diákszöv. ügyvivő elnöke, Miskolc törvényhatósági bizottságának választott tagja, 1926-1932 december hó l-ig a Lévay József Közművelődési Egyesület irodalmi Szakosztályának volt elnöke, a Magyar Luther-Múzeum,