Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)
Bruckner Győző, a miskolci jogakadémia dékánja
Csengey Gusztáv: Nemzeti küzdelmek a XVII. században. 14 A jogakadémia hallgatói létszámáról az első két tanév átmeneti viszonyai miatt nincs pontos adatunk. A tantestületi jegyzőkönyvek és a beiratkozottak hivatalos kimutatásai az 1922/23. tanév I. félévétől tartalmaznak megbízható információkat. Ebben a félévben a jogakadémiának 212 rendes (tehát előadások látogatására kötelezett) hallgatója volt. Legtöbben az első évfolyamra iratkoztak be, számuk 72 volt. A második évfolyamon 66-an, a harmadikon 42-es tanultak. A negyedév létszáma 32 volt. Az evangélikus egyház hatósága alatt álló jogakadémián összesen 71 hallgató vallotta magát protestánsnak, közülük csak 31 volt evangélikus. A tanulók többsége helyben vagy környékbeli településeken lakott. (451 miskolci, 31 Borsod megyei, 24 abaúji.) Az első évre felvehető hallgatók létszámát a vallás- és közoktatásügyi miniszter szabta meg. A felvételnél - a numerus clausus törvény alapján - tekintettel kellett lenni a „fajok és nemzetiségek" számarányára. A miskolci jogakadémia megszabott keretszáma 1922/23-ban 60 volt. Az első évfolyamra 93-an jelentkeztek. A törvény alapján - a továbbtanulásra alkalmas keresztények által be nem töltött helyre mindössze négy izraelita vallású hallgató kerülhetett volna be. A kari tanács 1921. október 4-én azonban úgy foglalt állást, hogy tekintet nélkül a törvényben megszabott arányra - „a keresztény vallású pályázókkal meg nem telt megengedett létszám határáig nem keresztény kérelmezők is felvétetnek." Egyébként nem tartották be a minisztériumi keretelőírást sem. A jobb előmenetelű jelentkezőket, a tanárok vagy helyi potentátok által - a korabeli szokás szerint írásban - ajánlott pályázókat az egyházi hatóság vezetője, a püspök vette fel. Az egyház ragaszkodott régi iskolafenntartói jogához, oktatási autonómiájához. A jogakadémia belső oktatási rendje kialakult, tanári kara, szervezte stabilizálódott. A sorsa mégsem rendeződött véglegesen, hiszen a minisztérium 1921. június 13-án közölte: a jövőben kinevezett vagy megválasztott tanárok részére - az állam szűkös pénzügyi helyzetére tekintettel - nem ad államsegélyt. Miskolc városának törvényhatósági bizottsága megadta ugyan a 25 000 korona összeget, de ez a kiadások töredékét fedezte csupán. A kormány rövidesen megszüntette a felekezeti jogakadémiák anyagi támogatását. Elsősorban anyagi okokra hivatkozott, de közismert volt: az új kultuszminiszter, Klebeisberg Kunó az egyházi keretek között folyó jogászképzést elvi okokból sem akarta fenntartani. Az intézmény csak helyi támogatással működhetett tovább. Borsod vármegye „szomorú pénzügyi helyzetére" hivatkozva nem adott segélyt. Miskolc ezúttal is megértőbbnek mutatkozott: az oktatáshoz szükséges helyiségek biztosításán, a fűtés, világítás költségein túl ideiglenesen vállalta három tanszék összes kiadásának fedezését. A támogatás kérdésével foglalkozó városi testületi ülések vitáiból kiderült, hogy a jogakadémiát minden körülmények között meg kívánták tartani. 14 EOL Tiszai Egyházkerület Jogakadmiája.Kari ülési jegyzőkönyvek 1919-1926. 7.; 9.; 22. old.
