Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

A miskolci jogakadémia szemináriumi munkásságának tudományos és gyakorlatijelentősége

A MISKOLCI JOGAKADÉMIA SZEMINÁRIUMI MUNKÁSSÁGÁNAK TUDOMÁNYOS ÉS GYAKORLATI JELENTŐSÉGE Elismert tény, hogy az egyetemek és főiskolák keretében megszervezett szemináriumok hathatósan kiegészítik az elméleti és gyakorlati főiskolai oktatást. A főkollégiumok előadása egyfelől teljesen elméleti síkon mozog és nem kíván a hallgatótól öntevékenységet, nem ad ösztönzést egyes őt érdeklő problémák tudományos feldolgozására és elmélyedésére. Másfelől a hallgatók a gyakorlati ismeretek elsajátítása nélkül kerülnek ki az életbe és csak nagy nehézségek leküzdése után találják fel magukat életpályájukon. A jogi oktatásnak ezen hiányait a jól megszervezett szemináriumok voltak hivatotva pótolni. Az ex cathedra loquituron kívül kínál még más tanítási módszerek és az ismeretek közvetítésének más eszközei is alkalmazást nyernek a szemináriumokban, amelyek az elméleti ismeretközlést nemcsak biztosítják de egyszersmind elmélyítik és a gyakorlati élethez közelebb hozzák. A szemináriumokra tehát kettős feladat hárult; egyfelől a tudományos képzést kellett kiszélesíteniük és elmélyíteniük, másfelől az elméletnek a gyakorlattal kellett kezet fognia, hogy egymást kiegészítve a jogvégzett nem mint homo novus, hanem már mint a tudománnyal felvértezett, de mint gyakorlati ember lépjen ki az életbe. 1 A tudósképzés mellett a gyakorlati életre való nevelést vállalta minden egyes szeminárium, mely a jogakadémián megindult. Alig gyökeresedett meg Miskolcon a hontalan főiskola, már az 1921. tanév második szemeszterében zászlót bontott dr. Hacker Ervin jogakadémiai nyilv. rendes tanár vezetése alatt a büntetőjogi szeminárium. Nagy nehézségek között, helyiség hiány dacára, megindult Miskolcon az első jogi szeminárium működése, de a szeminárium vezetőjének szívós akarata és határozott kitartása legyőzte a nehézségeket és eleinte a Joghallgatók Testületének szűk helyiségében, de odaadó lelkesedéssel tartotta, büntetőjogi szemináriumi gyakorlatait. Csakhamar lelkes tábort toborozott magának Hacker prof. úgyhogy a büntetőjogi szeminárium sokáig a jogakadémiának leglátogatottabb és legnépszerűbb intézményéhez tartozott. A főiskola jogi szemináriumainak nagy pedagógiai és kultúrpolitikai jelentőségét értékelte az 1923-ban megválasztott új dékán, aki székfoglalójában hangoztat1 Ennek a gondolatnak a szolgálatában indítottam meg a „Miskolci Jogászélet" c. szakfolyóiratunkat, melyet ezért üdvözöltek olyan sokan és mely ezért tett szert olyan nagy népszerűségre. Lásd a folyóirat 1925. 1. számát ahol dr. Soldos Béla főispán, eperjesi főiskolánk volt kiváló tanítványa írja: „ha az elmélet kezet fog a gyakorlattal, úgy az a nemzeti erőnek olyan hatékony megnyilvánulása, amely az állam és társadalom részéről egyaránt megbecsülést érdemel".