Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)
Bruckner Győző, a miskolci jogakadémia dékánja
A katonai mozgósítás okozta feszült légkör miatt április végén megszakadtak a jogakadémiai előadások. A város 1919. május 2-án csehszlovák katonai megszállás alá került. Rövid ideig tartó bizonytalan helyzet alakult ki. A katonai helytartó először az órákat állíttatta vissza, figyelemmel a hazájában divatozó közép-európai időszámításra. Képletesen is így cselekedett. Elrendelte, hogy a város területén mindenben vissza kell térni az 1919. március 21. előtti állapotokhoz. Az északi határok megnyíltak, tömegével menekültek Miskolcra az elűzött tisztviselők, az új fogadalom letételét megtagadó vagy sztrájkoló vasutasok, munkások. Május 14-én újra meghirdették a jogakadémiai előadásokat. A Miskolci Napló május 14-i számában derűlátó nyilatkozat jelent meg az oktatás teljessé tételének lehetőségéről. Az Eperjesen maradt tanárokra azonban még várni kellett. Május 20-án a vöröskatonák visszafoglalták Miskolcot. Az augusztus 2-ig eltelt rövid időszak alatt több olyan rendelet, deklaráció jelent meg, amely közvetlenül vagy áttételesen a jogi felsőoktatást érintette. Megerősítették az iskolák államosítására, az egyházi vagyon köztulajdonba vételére vonatkozó korábbi terveket. A „forradalmi szellemű" oktatás érdekében a lelkészek, hitoktatók átképzése is szóba került. 12 A kommün bukása után, a megszálló román csapatok asszisztálása mellett 1919. október 4-én indult újra a jogakadémiai oktatás. Előző napon érkezett meg Eperjesről Obetkó Dezső, Maiéter István, Hébelt Ede és Sztehlo Zoltán. Szlávik Mátyás, a művelődés és bölcsészettan tanára nem kívánt Miskolcra költözni. Moór Gyula sem kívánt áttelepülni, későbbi munkahelyére, a kolozsvári egyetemre készült, Ereky István Budapesten oktatott tovább. Ezen az őszön a miskolci volt az ország egyetlen működő főiskolája. A rendkívül körülményeket méltányolva új, korábban máshová beiratkozott hallgatókat is felvettek, és vizsgáztattak a jogakadémián. Az egyetemi oktatás Budapesten csak 1920. márciusában indult újra: számos joghallgató ebben az évben Miskolcon tette le vizsgáit Az első félévi előadásokat az eperjesi tanrend szerint tartották. Igaz, kényszerűségből egyes tárgyak kimaradtak, másokat nem régi gondozóik adták elő. Sztehlo Zoltán, aki eredetileg római jogász volt, az első félévben magyar anyagi büntetőjogból tartott heti öt óra előadást. Mikler Károly is vállalta a közigazgatási jogot, pedig ő az egyházjog és jogtörténet tanára volt. A korabeli jogászképzés egyik fontos tárgya a közgazdaságtan volt. Kényszerűségből ezt is Mikler Károly adta elő. Szlávik Mátyás stúdiumát Maiéter István vette át, aki a jogbölcsészettel együtt így heti 10 órát tartott. Obetkó Dezső az osztrák magán, és a magyar pénzügyi jogot jegyezte. Az előadó tanárok közül hiányzott Hébelt Ede. Röviddel Miskolcra érkezése után felfüggesztették állásából, majd hosszú, egészen 1934-ig tartó jogi procedúra után fegyelmi büntetéssel elbocsátották a tanári karból. A határozatot a hegyaljai evangélikus egyházmegyei törvényszék 1922-ben hozta. Az indok: Hébelt Ede aktív támogatója volt a polgári demokratikus kormány politikájának, a proletárdiktatúra 12 Miskolczi Munkás 1919. jőnius 24., június 27., július 30-i számai.
