Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)
A jogakadémiai tanároknak a jogakadémián kívül kifejtett tudományos irodalmi munkássága
laütúrcentnimmá tette Miskolcot és a jogakadémia hírnevét és tekintélyét fokozta és emelte nemcsak hazánk, hanem a külföld tudományos köreiben egyaránt. Hazánkban alig volt tudományos folyóirat (jogi, társadalmi, közgazdasági, statisztikai, történelmi, külügyi) amelyben egy-egy miskolci jogtanár nevére és cikkére ne bukkannánk ez időben, vagy legalább könyvismertetést ne olvashatnánk tőlük, vagy a megjelent munkájuk a könyvszemlében nem találna elismerést és dicséretet. Külföldön is ismeretessé lett a jogakadémia neve a jogtanárok tanulmányai, cikkei révén. Különösen Hacker Ervin jogakadémiai tanár gondoskodott arról, hogy a német, de francia és angol folyóiratokban is a jogakadémia nevét viselő egy-egy kis zászlócskát kitűzzön és jelezze, hogy Miskolc város létezik és jogakadémiája révén kultúrcentrum lett. Ha Hacker cikkei néha túlságosan rövidre fogottak is, mégis újra és újra feltűnik ez a szerző, a jogakadémia és Miskolc neve elterjedt német, (Heidelberg, Mannheim, Leipzig, Berlin, Jena) svájci (Zürich, Bern), francia (Párizs) és amerikai (Philadelphia, Washington, New-York) folyóiratokban és ezáltal már hírnevet szerzett magyar loütúránknak. De ugyanezt tették Schneller, Surányi Unger, Sztehlo és a dékán idegen nyelven megjelent tanulmányai, cikkei. Befejezésül megemlítem, hogy Zsedényi Béla „Felsőmagyarország", majd fúzió folytán, a „Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap" Miskolcon megjelenő politikai napilapnak, és Szepesváraljai Haendel Vilmos pedig a „Magyar Elet" ugyancsak Miskolcon megjelenő politikai napilap főszerkesztői voltak. A politikai napilap szerkesztése, bár bizonyos mértékben előnyös volt a jogakadémia problémáinak propagálására, mégis a főszerkesztőknek túlságosan igénybe vette az idejét és erősen elvonta őket a tudományos munkálkodás teréről, sőt nem egyszer a jogakadémia érdekei nem voltak mindig összeegyeztethetők a főszerkesztők elfoglaltságával és gyakori budapesti útjaikkal. El kell azonban ismerni, hogy Zsedényi Béla rendkívüli termékeny, jótollú publicista volt, aki sokszor heteken át naponta érdekes politikai, társadalomtudományi, közjogi, történelmi, irodalomtörténeti és más publicisztikai vezércikkeket írt lapjában. Minthogy a két politikai napilap ellentétes politikai pártot képviselt, sokszor éles cikkekben támadta a két lap egymást, aminek nem egyszer a jogakadémia vallotta kárát. A jogakadémia összes tanárai, Zelenka István kivételével mind tevékenyen résztvettek abban a tudományos irodalmi alkotási munkában, mely a főiskolát virágzó kultúrintézménnyé tette és Miskolc thjf. város kulturális és gazdasági előretörését biztosította. A jogakadémia virágzása, igazi reneszánsza, a nehéz küzdelmek dacára, amelyet a kormányzatnak jogakadémia-ellenes politikája miatt harcolnia kellett, mégis bekövetkezett, mert a jogakadémia professzori kara intenzív tudományos irodalmi tevékenységével, majd kultúrmunkásságával védőbástyaszerüen övezte azt körül és őrt állott, hogy az ősi főiskola „a tudományoknak universitása és a hazaszeretetnek bevehetetlen kultúrvára" maradhasson.