Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

A megerősödés felé. A jogakadémia virágzása Miskolcon

könyvében, aki újabban először hirdette, hogy Miskolcnak jussa és igénye van egy műegyetemre, mert a magyar „Ruhr-vidék" központja és így „környékének páratlan gazdasági bányászatával, kohászatával, erdészetével és gyáriparával (Diósgyőr) egyesíti magában a sikeres szakoktatás minden szükséges előfeltételét."

36 A felvetett gondolat megérlelődött és Nagy-Miskolc J 948-ban tényleg műegyetemet kapott. Senki sem tagadhatja, hogy egyfelől Nagy-Miskolc megalkotását, másfelől a miskolci műegyetem megteremtésének gondolatát a miskolci jogakadémia termelte ki és így hálálta meg a városnak érte hozott nagy áldozatkészségét. Külön kell kiemelnünk a Miskolci Jogászélet azon nagy kiadványát, melyet „Húsz év jogfejlődése a csonka országban és a volt cseh megszállt területeken (1918-1938)" címen jelent meg először a Miskolci Jogászéletben és azután külön kötetben annak könyvtárában, az új sorozat 36. szám alatt, 264 lapnyi terjedelemben.

37 Az alkotmányjogi és a közigazgatási jogi részek kivételével, az egész tárgykör párhuzamos feldolgozásban történt. A Miskolci Jogászélet akkori szerkesztője Szepesváraljai Haendel Vilmos dr. végezte el a szerkesztési munkálatokat. A munka elméleti és gyakorlati pontos tájékoztatást kívánt nyújtani arról a húszéves jogfejlődésről, amely Trianon óta az 1938. évi bécsi döntésig, a volt cseh megszállt területen és csonka-Magyarországon végbement. A gondolat méltó volt Az Eperjesről Miskolcra menekült ősi főiskola nemes tradícióihoz. A munka megírásában résztvettek a miskolci jogakadémia tanári karából hárman. Zsedényi Béla (A magyar alkotmányjog fejlődése 1918 óta 5-14. lap), Hacker Ervin dr. (A büntetőjog és a büntető eljárásjog alakulása a csonka országban 1918—1938-ig 44-50.) és Szépe svár alj ai Haendel Vilmos dr. (A váltó és csekkjog alakulása a csonka országban 1918—1938-ig 146-147. 1.). A kecskemétijogakadémiát képviselte a munkában Kovács Mihály és Dezső Gyula, az előbbi a közigazgatási jog alakulásáról (144-150. 1.) az utóbbi a magánjog alakulásáról szóló részt (167-193. 1.) írták. A jogfejlődés egyéb részeit csonka-országbeli szerzők, a cseh megszállt területen végbement jogfejlődést pedig főleg kassai bírák és még mások írták. A gyűjteményes munka eleinte felhívta a jogásztársadalom élénk figyelmét és nagy érdeklődést is keltett, de csakhamar a kritika is jelentkezett. A folyóiratot fenntartó jogakadémia tanári karának nagy része kifogásolta, hogy a 264 lapot kitevő kötetnek a miskolci jogakadémiai tanárok csak annak elenyészően csekély részét, Uo. 146.1. A kar 1939. évi kari ülésein ismételten foglalkozott e szép terv megvalósításának lehetőségeivel. A tervet Zsedényi és Szepesváraljai Haendel terjesztették elő és általános tetszésre talált, a kar azonban nem gondolt ilyen nagy költséget felmésztö kötet kiadására. A jogtanárok be is tartották a kellő keretet, azonban a bekapcsolt társszerzők lényegtelen anyagot is feldolgoztak cikkeikben. A Miskolci Jogászélet szerkesztője elmulasztotta az egyes cikkek arányosságát biztosítani, a kar többségének észrevétele, hogy a jogakadémia költségén extraneusok cikkei kiadattak, jogos és helyes volt. A kritika a miskolci és kecskeméti jogtanárok cikkeit tartotta a legsikerültebbeknek, különösen kiemelte Zsedényi: A magyar alkotmányjog fejlődése 1918 óta című tanulmányát tömör, alapos, világos s folyékny élvezetes stílusa voltáért. Ellenben az extraneus szerzők cikkei ellen országos kritikai észrevétel hangzott el.