Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)
A megerősödés felé. A jogakadémia virágzása Miskolcon
jab an könyvpiacra kell hoznia. A tudományos munkák kiadása azonban sokszor legyőzhetetlen anyagi áldozatokat követelt és azért kellett elsősorban olyan alapot teremteni, amelynek segítségével, a jogakadémia égisze alatt, sorozatos tudományos értekezések, idővel esetleg nagyobb munkák is megjelenjenek nyomtatásban. Eddig is minden joghallgató a tandíjon felül mellékdíjakat is fizetett és utóbbiak különféle célokat szolgáltak, de Mikler K. dékán a tandíjakat és mellékdíjakat, a Miskolci Joghallgatók Testületének tagdíján kívül, globálisan kezelte Miskolcon, az államsegély megvonása óta így tandíj és mellékdíjak mind a jogakadémia általános bevételeibe olvadtak be. Ezt a pénzügyi műveletet nem lehetett többé fenntartani, mert ha nincsenek bizonyos célokra szedett mellékdíjak, akkor megáll a jogakadémia egész fejlődése. A tanári kar ennek tudatában volt és megbízta Schneller Károly statisztikust, hogy pontos számításokat végezzen elsősorban egy komoly jogakadémiai alap megteremtésére és a mellékdíjak olymódon történő megállapítására és szétosztására, hogy az ilyen módon megteremtett alapokból biztosítani lehessen a jogakadémia anyagi és kulturális fejlődését és közjóléti intézmények (menza, segély- és gyámintézet) megteremtését. Hosszas eszmecsere után a jogakadémia tanári karának akkori tagjai 14 1923. évi július hó 16-án átutaztak Nyíregyházára és a prodékán szóbelileg előterjesztette az egyházkerületi elnökségnek, Geduly Henrik püspöknek és Zelenka Lajos egyházkerületi felügyelőnek, jóváhagyás végett, a tanári kar tervezetét az egyes jogakadémiai célokat szolgáló alapok létesítésére és a tandíjosztalék kiszámítása kulcsának némi módosítására, illetve kiegészítésére nézve. A kar javaslata odairányult, hogy a joghallgatókra kivetendő tan- és mellékdíjak ezentúl megint elkülönítve kezeltessenek olyformán, hogy a mellékdíjakból folyó jövedelem csak bizonyos rendeltetésre, célokra legyen fordítható, mert ezt kívánja a jogakadémia jól felfogott érdeke. A jogakadémiai alap - mely Mikler dékánsága alatt teljesen kimerült - teremtessék újra és pedig minden joghallgatóra félévenként róvassék ki 4 aranykoronának a befizetése és azonfelül, ha a jogakadémia évi zárszámadása felesleggel záródik, és a tandíjfelesleg számszerű összege nem haladja meg a tandíjból származó összes bevétel 1/2-ét, vagyis 50%-át, az esetben a felesleg 1/20-ad része (5%) a jogakadémiai alap javára kihasítandó. Az ezen összeg levonása után még fennmaradó felesleg, vagyis a felesleg 19/20-ad része (95%), a tandíjosztalékra igényjogosultsággal bíró tanárok között egymás közti egyenlő arányban osztandó fel. A tandíj osztalékra igényjogosultsággal bíró tanárok, akikből akkor a kar állott, Schneller Károly kezdeményezésére, a tandíjosztalék kiszámításának kulcsát, mely az eperjesi kollégium igazgatóválasztmányának 1900. július 29. ülésének VII. pontja alatt felvett határozatán alapul - abban az esetben, ha a tiszta felesleg nem is haladja meg a tandíjbevétel összegének a felét, az egész felesleg „tandíjosztalék" címén az igényjogosult jogtanárok között volt felosztandó, most odamódosul, hogy a 14 Dr. Bruckner Győző prodékán, dr. Hacker Ervin, dr. Schneller Károly és dr. Sztehlo Zoltán.
