Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)
A megerősödés felé. A jogakadémia virágzása Miskolcon
ne okozhassanak. Hálásan ismeri el a főiskola mindenkor a város érdemeit és áldozatkészségét s ha a jogakadémia ügye a közeljövőben véglegesen tető alá jut, ez dicsőségére válik a város vezetőjének, Hodobay Sándor dr. polgármesternek, ki az eperjesi jogakadémiában alma materjét segítette keresztül a válság nehéz napjain. Főiskolánk a város áldozatkészségét a városnak nyújtott, s a szerződésben biztosított jogokon azzal kívánja viszonozni, hogy készségesen felajánlja azt a szellemi tőkét, melyet tanári kara képvisel, a város mindennemű kulturális kezdeményezésének szolgálatban. Előadásokra gondolok, talán a városháza aulájában, melyek eredeti kutatások eredményeit adnák a város közönsége elé, s melynek magas színvonala mellett érdekelni tudnák a művelt hallgatóság szélesebb rétegeit is, szerencsésen megválasztott téma és élvezetes előadás jogán. Miskolcon eddig igazi föiskolai élet nem fejlődhetett ki; rövid volt az idő, mostohák a viszonyok, talán kezdeményezés is hiányzott. Szeretném, ha a jövőben a jogászifiúság az lehetne Miskolcon, ami Eperjesen volt: a társas élet kovácsa, felkarolója minden szép gondolatnak, aki a komoly stúdiumok mellett a művészeteknek, irodalomnak is barátja s művelője s kinél együtt jár az eszmékben való termékenység, a munkakedv és a fiatalság lendülete. Az eperjesi diákélet a selmecivel vetekedett, - s nem a diákélet komolytalan kilengésére gondolok, mikor ezt mondom, - s azt szeretném, ha idővel a végzett miskolci jogász nemcsak néhány lerobotolt szemeszterre tekintene vissza, hanem úgy gondoljon vissza erre a korra, mint ifjúságának egy verőfényes, boldog fejezetére. Dékáni működésem jelszava lesz: mindent az ijjúságért! Az ifiúsági egyesületek működését lehetőleg előmozdítom, a Joghallgatók Testületének erősödését biztosítani óhajtom, mert a társulati szellem ápolására ez igen fontos tényező. Evégből azonban égető szükség van arra, hogy a testületnek megfelelő helyiség jusson, hogy legyen az ifjúságnak meghitt közös otthona, hol szórakozzék, dolgozzon, egymást megismerni és megbecsülni tanulja. Az ifiúsági jóléti intézmények, sajnos itt még a kezdet kezdetén tartanak; a segélyalap növelésére módot kell keresnünk, hogy idővel, úgy mint Eperjesen, itt is internátus és közellátás tegye lehetővé a szegény sorsú főiskolai hallgatóknak, hogy idejüket zavartalanul szentelhessék tanulmányaiknak s jövőjüket megalapozhassák. A szemináriumi életbe is élénkséget szeretnék behozni. Az öntevékenység felébredése minden tudományos haladás alapja, ezért istápolni akarok minden őszinte igyekezetet, sőt kész vagyok módozatot keresni arra, hogy esetleges önálló becsű, értékes szemináriumi értekezések nyomtatásban is napvilágot lássanak, s a jogakadémiának becsületére váljanak. Fontosnak tartom, hogy a szaktudományokon kívül zenével, szépirodalommal, vívással, turistáskodással is foglalkozzék a jogászifjúság. Az Eperjesen fennálló Vivó Club és a Magyar Kárpátegyesület eperjesi joghallgatók osztályának életre keltése egyik kedves tervem, az utóbbit talán a Bükk Egyesülettel karöltve lehetne megvalósítani. A téli sportok, különösen a sisport, a turistakirándulások, útjelzések
