Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Az elsőéves joghallgatói létszám felemelése érdekében és a jog- és államtudományi képesítő államvizsgák további megtarthatásáért folyó küzdelem

rát. Berzeviczy Albert a városháza erkélyéről jogakadémiánk kultúrjelentőségét hirdetve a következő keresetlen szavakban köszönte meg az üdvözlést:

72 „Nagy örömömre szolgál, hogy az idők mostohasága nem szüntette meg az ősi jogakadémiát, melynek menekülnie kellett, s kitűnő talajra talált Miskolcon, tanárai még fokozottabb mértékben fejtenek ki eredményes tudományos munkásságot, mint az eperjesi időkben. Köszöntöm a jogakadémia bölcs tanárait és lelkes fiatalságát. Önök, fiatal barátaim, a jog főiskolájába járnak, s ne feledjék el azt, hogy magasztos hivatás ez. Volt már idő, amikor csak a jog állott a magyarság mellett és a jog győzedelmeskedett. Most is olyan napokat élünk, amikor csak a jog áll mellettünk, s én bízom abban, hogy ez most is győzedelmeskedni fog. Ezt az időt én talán már nem érem meg, de szívből kívánom önöknek, fiatal barátaim, hogy az eljövendő szebb napoknak boldog munkásai legyenek." Berzeviczy Albert fenti kijelentésével pozdorjává törte a kultuszminisztérium azon folyton hangoztatott vádját, hogy a jogakadémiák nem állnak hivatásuk magaslatán és a kultúrintézményeknek már csak csökevényei. Berzeviczy Albert megállapításait osztották akkor tudományos életünk más korifensai is, akik spontán megnyilatkoztak jogakadémiánk kultúrjelentőségéről, mikor főiskolánk tanári kara az egyiket nyolcvanadik születésnapja, a másikat írói működésének félszázados évfordulója alkalmával üdvözlő irattal felkereste. Ide iktatom Concha Győző és Angyal Dávid válaszait hozzájuk intézett üdvözlésünkre. Concha Győző a nagy tudós, a nagy professzor, aki világítótorony és útmutató volt, azt írja 1926 áprilisában jogakadémiánkról: Az eperjesi kollégium századok óta munkaszünetet nem ismerő műhelye volt a magyar tudománynak, amit ősi helyéről nemzeti tragédiánkkal kapcsolatos elűzetése dacára mostani állomásán folytatott működése oly Meghatóan bizonyít. "

73 A dékán meghajtotta az Eperjesről megmentett turulos zászlót azon tudós férfi előtt, aki megírta az eperjesi ősi evangélikus kollégium egyik lánglelkű tanítványának, Thököly Imre klasszikus életrajzát, mire Angyal Dávid válaszában jogakadémiánk jelentőségét a következő tömör szavakba foglalta össze: „Örömmel emlékszem vissza arra, hogy irodalmi működésem kapcsolatban van az önök igazi hazájával, az eperjesi kollégiummal. Az önök üdvözlete is mutatja, hogy otthonukból elűzetve nem felejtették el az ősi hagyományokat. Élnek az új otthonban a tudománynak és ápolják a régi magyar haza szellemét. Jutalmazza meg az ég önöket azzal, hogy visszakerülhessenek az anyaintézet városába. Kívánok önöknek boldog megelégedést és minél több sikert áldásos miuikájukhoz."

74 E két nagy tudós nyilatkozatai a jogakadémia 72 Miskolci Jogászélet 1930. évf. 10. sz. Almanach 1930/31. és 1935/36. évi 32.1. 73 Miskolci Jogászélet 1926. 4. sz. 58. 1. egész terjedelemben közli Concha érdekes levelét; lásd még az 1925/26. évi alamnachot. Lásd még Zsedényi Béla szép nekrológját Concha Győzőről a Miskolci Jogászélet 1933. évf 45.1. 74 Lásd a levél eredetijét a jogakadémia kézirattárában fasc. 1925/26. Közöltem a Misklci Jogászélet 1926. évf. 5. sz. 79.1. és 1925/26. évi almanachban.