Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)
Az elsőéves joghallgatói létszám felemelése érdekében és a jog- és államtudományi képesítő államvizsgák további megtarthatásáért folyó küzdelem
sőt bámult volt az egész nagy magyar hazában, szétzüllhetett-e, megszűnhetett-e, még ha a meneküléssel kikerült is a kollégium közös szervezetéből, még ha az ősi alma matert keblükben viselő volt kollégisták széjjel is szóródtak, túl és innen a demarkáción? Mi hisszük teljes meggyőződéssel, hogy nem. Nem engedi ezt sem a tradíció, sem az a családias szerető nevelés, amit a kollégium minden hallgatójának egyaránt adott. Összetartó acélkapocsként kell éreznünk az ősök benső odaadását, rajongását a kollégium iránt, s a sok áldozatot mindig büszkén ajánlottak fel a magyar kultúra javára, az eperjesi kollégiumért. A kollégium a doktrinális tudás mellett főleg a múlt ismeretét, a haza és Isten szeretetét nevelte. És ez a szeretet kell, hogy ott éljen a kollégium négy intézete közül akármelyikben végzett minden magyar szívében. Lehetetlen, hogy ne kívánnának mindannyian a négy intézet, a teológiajogakadémia, főgimnázium és tanítóképző újra együtt működésében örvendeni, a kollégium ősi eperjesi falai között." 54 Végül apellál a cikkíró a kollégistákhoz, mondván „a kollégium mindent megtett tagjaiért, s most ezeken a sor, hogy erőpróbát vegyenek, mit tudnak megtenni a kollégiumért". Az eperjesi evangélikus kollégiumi diákszövetség, mely 1926. szeptember hó 26-án megalakult 55 és elnökké dr. Papp Józsefet választotta, a budapesti ügyvédi kamara elnökét, aki már tartalmas megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy a kollégium története mindig bele volt kapcsolva a nemzet történetébe. „A sok viszontagságon keresztül az eddigi fenntartók mindig fenntartották a kollégiumot, s most nekünk kell résen lennünk, hogy fennmaradása biztosítva legyen, hogy szelleme éljen a lelkünkben." A lmltuszminiszter jogakadémia-ellenes kultúrpolitikája visszatetszést keltett az eperjesi kollégiumi diákszövetség tagjaiban, akik közül sokan magas politikai és társadalmi pozícióban voltak és ezek nem szívesen tűrték gróf Klebelsberg Kúnó kultuszminiszter lekicsinylő nyilatkozatát a jogakadémiákról, különösen a kultusztárca költségvetési tárgyalásakor. A diákszövetség évente tartott közgyűlésein ezért a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak egyes felszólalók az eperjesi-miskolci jogakadémia működéséről. A múltra nézve idézték Berzeviczy Albert, Horváth Ödön, Raffay Ferenc, Réz Mihály, Ereky István, Eöttevényi Olivér eperjesi jogtanári működését, a jelenkori miskolci jogakadémia tanári kar magas színvonalon álló tudományos-irodalmi tevékenységre hivatkoztak, amelyről gróf Klebelsberg miniszter is ismételten elismerte, hogy a miskolci jogakadémia tudományos színvonala bármelyik vidéki egyetemnek is becsületére válnék. Figyelembe véve azt, hogy a diákszövetség közgyűlésein kir. kúriai, kir. ítélőtáblai bírák, tanácselnökök, felsőházi tagok, orUo. A cikk tömören ismerteti a kollégium múltját és végül üdvözli a jogakadémia nevében a kollégiumi diáktalálkozóját. 5Í A megalakulás ünnepéllyes lefolyását részletesen közölte a Miskolci Jogászélet 1927. évf. 11. sz. 127-129. 1. A szövetség alapszabályait megerősítette az 140.310/1927. IV. sz. belügyminiszteri rendelet 1927. október hó 12én (Miskolci Jogászélet 1927. 10. sz.)
