Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)

Az elsőéves joghallgatói létszám felemelése érdekében és a jog- és államtudományi képesítő államvizsgák további megtarthatásáért folyó küzdelem

doktorátus egyedül tudományos gradáció helyét az államvizsga foglalja el mint képesítő vizsga, a jogakadémiák abban a pillanatban elvesztenék létfeltételeiket és létjogosultságukat. A rendelet megtámadja az 1790/91. évi 26. tc. 5. §-a értelmében a történelmi egyházak törvényben biztosított iskola-fenntartási jogát, mert „az iskola-fenntartási, mint a nyilvánossági joggal velejár a vizsgálatok felvételének joga is, enélkül ezek a jogok csonkák és csaknem tartalomnélküliek". De alkotmányjogi szempontból is részletesen rámutat a kecskeméti határozat arra, hogy a kir. rendeletet (128000/ 1911.), amely biztosította az államvizsgáztatás jogát a jogakadémiáknak, nem változtathatja meg a miniszteri rendelet. „Vagyis az 1790/91: 26. tc. 5. §-a a tanulmányi és vizsgarendre vonatkozó szabályok alkotásának a jogát az államfönek tartja fenn." Feltételezi a kormányzó bizottság, hogy a miniszter „ezzel a rendelkezéssel nem kívánt alkotmánysértést elkövetni, így nem marad hátra más feltevés, mint az, hogy az idevonatkozó tételes jogszabályok tekintetében tévedésben van". Minthogy „a miniszter e ténykedése az egyház jogait megtámadja és alkotmányjogi szabályokat sért, a kormányzóbizottság nem tehet eleget a miniszter rendelkezésének, hanem megalakítja a vizsgabizottságokat és kéri azok megerősítését az 1927/28. tanévre vonatkozólag". A kecskeméti kormányzó bizottság határozata logikus és éles okfejtéssel támadta a miniszter törvénytelen rendelkezését, de nem olyan ünnepies és nagytekintélyű közgyűlésen, mint tette ezt a magyarhoni egyetemes evangélikus egyház közgyűlése. A szűkebb bizottmányban elhangzott tiltakozás nem vert olyan nagy hullámokat kifelé, mint tette ezt az egyetemes evangélikus egyház közgyűlésének manifesztációja, amely több elszántságot és határozottságot mutat. Az egri érseki jogakadémia is sérelmesnek tartotta a kultuszminiszternek a felekezeti jogakadémiák elsorvasztását célzó rendeleteit és néhány egri jogtanár emlékiratban

46 sorakoztatja fel a súlyos érveket a kultuszminisztérium jogakadémiellenes kultúrpolitikája ellen. Az emlékirat szerzői kiemelték azokat a sérelmeket, amelyekkel a két kultuszminiszteri rendelet (50.150/1927. és 47061/1927. sz.) a róm. katolikus egyháznak főiskola fenntartási jogát veszélyezteti. E jogokat biztosítja a római katolikus egyháznak az 1868: XLIV. tc. 26. §-a, mely az állampolgárok, nemzetiségek és egyházak természeti és alapjogait szabályozza. A kiadott és sérelmezett kultuszminiszteri rendeletek jogosan következtethető végcélja a jogakadémia megszüntetése, ami „a katolikus egyház és a keresztény kultúra veszedelmét jelenti". Az emlékirat kifejti részletesen a katolikus egyház oktatási, illetve iskola-fenntartási jogát, melyet királyi privilégiumok szabályoznak, melyeknek megcsorbítását még az apostoli király sem eszközölheti az alkotmány megsértése nélkül és annál kevésbé teheti ezt jogszerűen a kormányzatnak egyik szerve. Emlékirat a katolikus egyház főiskola fenntartási joga tárgyában. Eger 1927. Az emlékiratot ismertettem a Miskolci Jogászélet 1927. évf. 10. sz. 157. 1. Itt is azokat az érveket ragadjuk ki az emlékiratból, amelyek némi új megvilágítást adnak a kérdésnek.