Bruckner Győző: A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949 (Miskolc, 1996)
Az elsőéves joghallgatói létszám felemelése érdekében és a jog- és államtudományi képesítő államvizsgák további megtarthatásáért folyó küzdelem
pök a leghevesebben ellenzi a miskolci-jogakadémia tervbe vett megsemmisítését. A jog- és államtudományi államvizsgák megvonása egyenesen érinti a jogakadémia nyilvánossági jogát és ez veszélyezteti az 1791: XXVI. tc.-ben biztosított azon jogunkat is, hogy nemcsak alsóbb, hanem legfelsőbb fokú iskolákat is tarthatunk fenn. Az egyre fokozódó jogsérelmekből már elég volt. A négy püspök határozott hangú felszólalása ünnepélyessé tette az egyetemes közgyűlés izzó légkörét, mert a közgyűlés minden egyes tagja átérezte a történelmi pillanat jelentőségét, mikor összes püspökeink síkra szállottak egyetlen főiskolánkért, mely nagy kultúrértéket jelent az egész egyetemes egyháznak. Fokozta az izzó hangulatot dr. Krayzell Miklós budapesti kir. tvszki tanácselnök és bányai egyházkerületi törvényszéki bíró talpraesett és frappáns felszólalása, amelyben még egy fontos érvre rámutatott, amely kívánatossá teszi a jogakadémia fennmaradását: „Az eperjesi jogakadémia - mondotta Krayzell - nem csupán egyik tűzhelye a magyar tudományosságnak, hanem egyúttal egyik nemzeti hősünknek, az 1849. október 6-án Aradon vértanúhalált halt Dessewffy Arisztid 48-as honvéd-tábornoknak hősi emléke". Megemlítette Krayzell, hogy e vitéz tábornoknak Sáros vármegye lelkes közönsége szobrot akart emelni és a gyűjtés tekintélyes összeget is eredményezett, amely azonban nem mutatkozott elegendőnek egy nagyobbszabású mű emelésére és azonfelül a politikai viszonyok is akadályozták e szobor felállítását, azért a szoborbizottság „annál maradandóbb, de láthatatlan emléket emelt a vértanúnak". A szoborra összegyűlt összeget átadta az eperjesi jogakadémiának, mely ezen összegből a politika-közjogi tanszéket szervezte, mely ma is Dessewfíy Arisztid vértanú nevét viseli. Krayzell logikus okfejtéssel a leghatározottabban tiltakozik az eperjesimiskolci jogakadémia megsemmisítését célzó kormányzati intézkedés ellen, „ha saját kultuszkormányunk dönti le a szabadságharc egyik vértanújának emlékoszlopát, milyen jogon kérhetjük akkor számon az utódállamokban terjeszkedő ellennépeinktől kulturális és műemlékeink barbár pusztítását". Duszik Lajos tiszai evangélikus egyházkerületi főjegyző és miskolci evangélikus lelkész is nagy lelkesedéssel fogadja el az előadói javaslatot. A jogakadémiára felvehető joghallgatók létszám-kérdésének radikális orvossága szerinte a numerus clasus eltörlése. Hangoztatja, hogy „az a nemzet, amely a tudománytól fél, a halállal és sötétséggel barátkozik. Szabadság és béke költözzék be a tudomány csarnokaiba. A tudomány a mi fegyverünk, mindent elvehetnek ellenségeink, de tudásaink hírnevét, világra szóló vívmányait, kutatásai eredményét és az ő nyomdokain haladó fiaink lelkesültséget nem vehetik el tőlünk. Világosságot és szabadságot vallanak, külső bilincseink majd leperegnek rólunk". 24 A leghevesebben tiltakozik a numerus clasus 24 Krayzell Miklós teljes felszólalását lásd uo. 14-15.1.
