Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)
16. fejezet A MISKOLCI ASZTALOSCÉH TÖRTÉNETE
tarthattunk, ha csak egy vagy más városban virágzó nemes asztalos céhhez költséges utakon és módokon csatlakoztunk. Mindezek elhárítása végett azért, mind magunk, mind késő maradékainknak lehető boldogitásukra törekedvén egy értelemmel s akarattal költségünknek és fáradságunknak nem kedvezvén, névszerint úgymint: idősebb Nagyváty Ferencz,, Szántay János, Bató Mihály, Csóka József, idősb Rózenplatt József Fülep Zsigmond, Somossy Pál, Petrányi Mihály, Nagy József Deizius Ferencz, Szabó Mihály, Túróczy Mihály, Csík Mihály, Derne András, Bede István, Szomolló Sámuel és Otrokocsy András, ez utóbbi három, mint még legényt segedelemmel lévén, elindultak, hogy magunknak, Felséges Koronás Királyunktól, más nemes asztalos céhekhez képest mi is kegyelmesen articulust nyerhessünk, a végett alázatos jobbágyi hívséggel kegyelmesen uralkodó Felséges Fejedelmünk Ilik Ferencz Budán lett megkoronáztatása alkalmatosságával 3 ezüst garas diumum mellett deputációnk Szántay János és Fülep Zsigmond társaink által alázatos esedésünket 1792-iki esztendőbe benyitjtottuk, mely alázatos esedezésnek documentuma -sub. N° 10. közládánkban tartatik. De ezen alázatos esedezésünkre semmi resolútiót nem nyervén így mintegy 4 esztendeig dolgunk fiiggöbe maradt. " Majd így folytatja; „1797-ik esztendőben Bató Mihály, Somossy Pál és Petrányi Mihály társaink jó célunk elérése és megnyerése végett ismét ezen itt sub N° 2. a maga eredeti valóságában visszanyert alázatos folyamodásunkat szmélyesen tették, melyre költséges indorsálásnak ereje lett, célunk megnyerésének fundamentuma. " Továbbá így folytatik: „0 felséges udvari kanczelláriának értesítése szerint a céh levelek felfüggesztettek. " A hosszú vajúdások és események folyását leírni ezen kis mü keretén kívül esik, rövidesen csak annyit jegyzek, hogy a deputációk általi kérelmezések egymásutánja következett - a nemes vármegyéhez, majd a diósgyőri kir. uradalomhoz, a Budán székelő királyi Helytartótanácshoz és végre ő császári királyi fenség József nádorhoz, ezek után felsőbb utasításra Kassa városa magisztrátusához kellett folyamodni azért, hogy az ottani nemes asztalos céhet arra szorítsa, hogy a saját privilégiumának és articulusának hiteles másolatát adja ki a Miskolcon létesítendő asztalos céhnek azon célból, hogy az azokat is terjeszthesse fel legfelsőbb helyre. Mindezeknek megtörténte után legfelsőbb helyen szentesítést nyert a miskolci asztalos céhnek kiadott privilégiuma, amelyet aztán nemes Borsod vármegye láttamozása folytán átvett az új céh. Továbbá, hogy az említett instanciának másolatát főispán úr Gróf Majláth József 0 Exellentiájának adták át. A vármegyeilcg jóváhagyott privilégiumra ennek pecsétjén kívül még a miskolci magisztrátus pecsétjét is rá kellett üttetni. A kassai céhhez kiküldött két miskolci mesternek egy-egy rézforint jutalom fizettetett ki.