Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

13. fejezet RÉGI MISKOLCI MESTEREMBEREK, MÜVEIK ÉS ÉLETMÓDJUK

lom mennyezetet én is már nemegyszer néztem, és valahányszor megnéztem, mindig újat láttam. Hiszen minden táblája annak más és más, szebb és szebb magyar motívumokkal szimmetrikusan egymás mellé illesztve, csodaszép, kifogyhatatlan ötletekre vall." (Közbeszúrva e helyen, annyit jegyzek meg a mennyezetről, hogy az ma a Borsod-Miskolci Múzeumnak egyik dísztárgyát képezi.) Odavetve még azt kérdem a majszíer uramtól, nem fél-e tűzesettől és tűzveszélytől, ennyi száraz faanyagot a ház közelében kirakva tartani az udvaron. A becsületes ember nyíltságával azt feleli „tetszik tudni, először: jó az Isten, másodszor: megtanultam, hogy este az udvarra falámpás nélkül kijárni nem engedek, lett légyen bárkinek dolga akár a tehénistállóban, akár a sertésólban, akár a félszerben. Hogy annyi sok deszkát tartok az udvaromon, annak fő oka az: szégyenletesnek tartanám, ha ebben a mi udvarunkban kevesebb anyagot tartanék, mint amennyit a nagyapám is ilyen módon tartolt. Hogy tudnék én jó munkát árusítani, ha nekem az anyagom nem kokovai

12 fihta lenne és eléggé kiszáradlan állana készen. Ami a tölgy-, dió- és cseresznyefát illeti, az nem is egészen az enyém, mert részben a Szeghő és Szepesy vargamestereké, komáéké az, mind a kettőnek leányai most váltak meg az iskolától, menyasszonyok lesznek, nekik stafirung. Ahhoz száraz fa kell, nehogy szégyent vallják a munkám után. Az afféle mesterember úgy szereti, hogy a leánya bútora ne legyen funírozott, hanem masszív, akár dió-, cseresznyevagy tölgyfából készítve." Aztán majd, ha megyünk a tágas műhelybe, benne hat gyalupad sorban felállítva, abból három a segéd, kettő az inasok és egy a mester részére. Minden gyalupad felett a ceigrâma

u a különféle szerszámok elhelyezésére. Engedtessék meg nekem, hogy most a régi műnyelvet vegyem elő, s Jó magyarsággal" felsoroljam a különféle szerszámok megnevezését. A fűrészek: a lochozó,

14 a fuksvanc,

1

* a svábcőh}

6 a rámafíírész

11 és a jó öreg klopszoh.

18 A vésők: a különböző szélességű holcmeiszla}

9 srégmeiszla

20 hólmeiszla

21 és nútmeiszla,

22 stb. A fiirók: a drébórep a cenírumbóre,

24 a kreiebóre.

25 A gyaluk: a snip,

26 a slicht

21 a dupla

2

* a zimszt,

19 a fals,

30 a nútgyalu

31 és svimgyalu*

2 és a jó, súlyos rauhbank?

1

* A különféle szerszámokból a következőknek jut neve az eszembe: enyvpfandli}

4 a greif?* a stockcvirkli?

6 a vinkli?

1 a gérmúsz,™ a collstock?

9 a grótgyalu

40 streichmódli,

41 a ciliing,

42 a síehmeiszla

42 különféle reszelők és ráspolyok, stb. Itt megjegyzem, hogy ezen felemlített műszerekben, ami fából való volt, azt maga a műhely állította elő, a fűrészek, ráspolyok és reszelők kivételével, ami acélból készült, azt a helybeli magyar lakatoscéh tagja, Siroky Sámuel uram szokta megrendelés szerint, a legjobb minőségben készíteni. A készülő bútorok összetétele és összeépítése a következő kifejezésekkel jelölhető meg: az asztal platt (felső táblája) angfusz léccel

44 gródmitba

45 keresztpánttal biztosíttatott a vetemedés és szétnyílás ellen, az asztal carg}ál

46 (asztalváz) lelkiismeretesen grótba

41 foglalták, enyvezéssel svájfolt kreiszbanddal

48 az alján. A nyoszolyák fejekoronája, minden darabja, ami 15 colosnál szélesebb,