Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)
Névmutató, jegyzetek
64. ökörfarktea - Id.: Kóssa Gy., 1.911. 36. 65. „Borsodi Közlöny" - az emlékezés nem egészen pontos. A miskolci hírlapírás legelső emléke 1787. január 31-éről maradt ránk. A városi tanács jegyzőkönye szerint: „özvegy Landererné könyvnyomtatónénak házánál, bizonyos újonnan támadott Újság írónak, az új híreknek kibocsátására szabadság engedtetett." (Igaz, hogy élt-e az engedelemmel, nem ismert.) Az első időszaki lap, a „Miskolci Értesítő" 1842-től 1848-ig jelent meg, igaz, leginkább csak hirdetéseket közölt. 66. Balajthy Pál - (sírja az avasi temetőben van). Neve helyesen: József. 1852ben alapította a „Borsodi Értcsítő"-t, amely később változtatta csak címét „Megyei Közlöny," ill. - 1861-ben - „Miskolci Tudakozó Utasító"-ra. 1866. december 13-án indult meg Rácz Ádám szerkesztésében a „Borsod" c. hetilap, amely három évtizedig Miskolc legtartalmasabb, legelterjedtebb újságja volt. Az első napilap - igaz, csak kérészéletűként - 1880-ban indult, „Miskolci Társalgó" néven, Bcrzay Albert szerkesztésében. 67. Bató István - dúsgazdag miskolci búzakereskedő, akinek magánélete azonban súlyos tragédiákat hordozott. Egyik leánya kisgyermekként, a másik fiatal leányként titokzatos legendába burkolt körülmények között halt meg. Ez utóbbi szobáját - cserébe a református egyházra hagyott tetemes vagyonáért - a város „az idők végezetéig megőrizni" lett volna köteles, de a Fő utcai házat, amelyben állt, a Corvin utca nyitásakor lebontották. (Nevében őrzi az új épület.) A szoba berendezése és tárgyai, mely ma már érdekes kortörténeti gyűjtemény, a református egyházhoz került, jelenleg a Kossuth utcai templomba őrzik. 68. Textust - t.i. a szöveget (latin). 69. Bonvivant - (francia), a.m. jól élő, t.i. aki élvezi az életet, világfi. A színházban a jó megjelenésű, könnyed modorú szerelmes (fö) szerepeket alakító színész. 70. Penziónált - nyugalomba vonult (latin) 71. Vikler - női köpeny (ném.). 72. Vörös Rák - Miskolc és Csaba között félúton állt a vendéglő, ott, ahol ma az SZTK - eredetileg templomnak tervezett - székháza van. (Névulódját a Petneházi bérházak között az ötvenes években építették meg.) A két háború közt bontották le, cégérét a múzeumban láthatjuk. írásos nyoma van annak, hogy 1849. július 23-án, „a Veresrák melletti határdombon egy spiont felakasztottak". Szendrei, IV. 1911. 135. 73. Strimpfli - harisnya (ném.). 74. Luczi kocsma - ld. 4. fejezet 43.
