Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései 1840-1918 (Miskolc, 1996)

18. fejezet TÖRTÉNETI KITÉRŐ A MISKOLCI ÁLTALÁNOS IPARTÁRSULAT TÖRTÉNETÉNEK ISMERTETÉSE ELŐTT

által es az egyakaratának megnyilvánulására alkalmas országos szövetkezés létesítését megakadályozzák. Ez a művelet alaposan sikerült. De mi lett az eredmény? A fennmondott törvény életbeléptetése után 12 évre ugyan megsemmisítetett egy új törvény által, amely törvény ma is éleiben van, azonban a magyar iparban okozóit kárt ez már nem volt képes ellensúlyozni, sőt bekövetkezett az, hogy a vezető elemek, a kormány, a törvényhozás és a polgárság rétegei közé egy új társadalmi osztály, a szervezkedett munkások osztálya ékelődött. Ezen társadalmi osztály képezi tendenciáiban az önálló iparos osztállyal szemben elkövetett bűnnek a megtorló eszközét. Ha nem tetszett annak idején a hazafiasán gondolkodó, önálló iparosságnak a szervezkedés felé való törekvése, hát tessék most az internacionálé, a nemzetközi munkásszervezet, amely helyzetének javításán kíuil, a háborúra, a békekötésre, a törvényhozásra vonatkozó elveivel és a társadalmi osztályoknak új, eddig még ismeretlen alapokra való fektetési szándékával a kormánynak és az össztársadalomnak nem csekély gondot okoz. Úgy ezen fejezetben, valamint a következőben is előfordul egy-egy erélyesebb kiszólásom a kormány és az Országgyűlés ellen. Nem mentegetni, csak megokadatolni kívánom igazságos ítélkezésemet, avégre, hogy a tisztelt olvasó előtt éithctővé tegyem felfogásomat. A következőket kívánom leszögezni. Minthogy az 1848. év egyik alaptörvénye a rendi országgyűlés helyébe népparlament és felelős kormány állal kívánta a törvényhozást, fel kell tenni, hogy azt komolyan akarta is. De nem úgy történt ám, a 67-cs kiegyezés után ismét csak rendi parlament lett a magyar országgyűlés. A következő három rendből alakult az ki, éspedig: a mágnások-fertálymágnások osztályából, a fiskális lateincrckkel egyesült újságírókból, és az emigrációból hazajötlekből. Ezen három rend mindegyikének külön célja saját érdekei megvédésének előmozdítása volt. Nevezetesen. A mágnásoknak magyar állások, rendjelek, vasúti koncessziók és végre községeik részére egy-egy vásárjog elnyerése. A fcrlálymágnásoknak elhelyezkedése jól jövedelmező állami hivatalokban. A fiskális laleinereknek egy-egy közjegyzőség és egy, lehetőleg közigazgatási hivatalban fényes állás, végre az újságíróknak jó magas szubvenció, lapjaik számára. Mindezeket elérni, máról-holnapra idő kellett, így tehát több ciklus járt le aközben, s nem lehetett, hogy kaviár vagy halzsírszagú boltos, vagy kérgestenyerü mesterember számára az országházban hely juttassák. Mindezeknél fogva a városok középosztálya, kereskedők és iparosok egyaránt renilenskedni és zúgolódni kezdtek. Rést kellett tehát engedni a legközelebbi választások alkalmára a bankároknak és tökepénzeseknek - ez lett tehát a negyedik rendje az országgyűlési képviselőknek. Ez utóbbi aztán nem is volt rest és csakhamar sorra került az állami javak olcsó ároni eladása, a különféle állami jövedékek bérbeadása és egyéb, különféle vállalatoknak busás szubvencionálása. Míg végre szóba kerülhetett már az országos ipartörveny megalkotásának szük-