Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete 1800-1919 (Sárospatak – Miskolc, 1996)
7. A supplikáció
7. A SUPPLIKÁCIÓK A 19. században is a kollégium jelentős bevételeit adták az ún. aratási és szüreti jótéteményekből részben készpénzben, részben természetbeniekben befolyt ajándék, amit a kollégium erre a célra kiküldött diákjaival supplicálás útján gyűjtött össze. A „második fö ágát a Colegium jövedelmének terén a supplikációk" 270 - fogalmazott egy 1815-ös bizottsági jelentés. Ez a megállapítás kissé túlzó volt, mert áttekintvén a supplikációs bevételeket (1800-től 1850-ig), a kollégium összbevételeinek alig tették ki évente a 10-15%-át. Egy másik, 1835-ős analízis már reálisabban fogalmazott erről: „ ... ez magában ugyan gazdag, de a körülményekhez képest hol több, hol kevesebb haszonnal áradozó kútfő ,.." 271 Mivel a supplikációk területileg nemcsak a Tiszáninneni Egyházkerületre, hanem az egész országra kiterjedtek, ezért mind a négy superintendentiát foglalkoztatta a kérdés. Korszakunkra nézve ez ügyben először 1801-ben jött létre megállapodás a négy egyházkerület generális konferenciáján, Pesten. 272 A régi szokás szerint minden kollégium ott kéregetett, ahol tudott és ez sokszor teremtett feszültséget az „anyaoskolák" között. 273 Éppen ennek elkerülése végett határozták ismét a fent említett generális konferencián, „hogy a három Anya-Oskolák, avagy Collegiumok, úgy mint a Debreczeni, Sárospataki, és Pápai, ezen túl is a szokott nyári supplicatióra Deákjaikat mind a négy éve. Superintendentiákba ki-küldjék, szükségesnek ítéltetett." 274 A középfokú tanintézetek csak a saját kerületükben kaptak engedélyt: a losonciak a dunántúli és dunamelléki, a miskolciak a tiszáninneni, a máramarosszigetiek a tiszántúli kerületben. A konferencián azonban nem intéződött el minden, a súrlódások továbbra is fennmaradtak. 1815-ben ismét napirendre került az egymás kerületében való „kéregetés" ügye. Ekkor például a tiszántúliak kifogásolták, hogy a patakiak a beregi tractusban a kelleténél többszőr keresték meg a jóltevőket. Vay fogondnok válasza erre várhatóan ez volt: „ ... a Pataki Oskola rendkívül is megkereste addig is a jóltevőket mindenkor, és ezen jussával a Törvény értelmében ezután is élni kíván . . " 275 A generális konferencia továbbra is megengedte a supplikálást a más kerületekben, de némi rendszabályok bevezetésével: például ezentúl az illető superintendentia engedélyét kellett megszereznie az illető diákoknak. Valamint szabályozták a supplikáció adminisztrációját: a lelkészeket utasították, hogy jegyezzék fel ezentúl a begyűlt vagy felajánlott élet mennyiségét, hogy ezáltal el°TiREL B-61. 357. p.,16. pont. 1815. július 7-i deputatio. 'TiREK, Kt.1544. ' 2 TiEL, A. XXDC./l0.896. 3 A pápai kollégium története. Bp.,1981.122. p. r4 TiREL, B-61. 357. p. ,5 Uo., 457. p. 1815. szepterober 2-3. Pest.14. pontja.
