Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete 1800-1919 (Sárospatak – Miskolc, 1996)

2. A kollégium gazdálkodási mechanizmusa (1800-1849)

A senior tisztét a korabeli uradalmi, családi gazdálkodások tiszttartóihoz hasonlítva a következő megállapításokra juthatunk, ami megmutatja a seniori gazdálkodás előnyeit és hátrányait egyaránt. A senior feladatköre sokkal összetettebb mint a tiszttartóé. Míg ez utóbbi csak az uradalom gazdálkodásával, a cselédek fizetésével foglalkozott, addig a seniornak például a pénzgazdálkodással is törődnie kellett. A gazdálkodásban a senior döntései sokkal korlátozottabbak mint a tiszttartóé. Több reformkori feljegyzés tanúskodik arról, hogy a földesúr nem sokat törődött a gazdasággal, csak a bevétel érdekelte.

47 Ezzel szemben a senior mellett ott van, ha úgy tetszik egy tanácsadó-irányító testület (vice curator, rector, számvevőszék), akik közül nem egy saját birtokon is gazdálkodott (Boronkay Zsigmond, Fáy István, Kazinczy István), és ezért ért a gazdálkodás bizonyos szektoraihoz. Egy-egy uradalom tiszttartója hosszú éveken át működött hivatalában. A seniori tiszt csak egy esztendőre szólt. Bár a seniori hivatal is már évtizedek óta egy begyakorlott gazdálkodási mechanizmust irányított. A senior dolga mindenféleképpen nehezebb volt, mert az iskola gazdaságában sok volt az „amatőr", saját magának is úgy kellett beletanulnia abba. Az uradalmi tiszttartó pedig már fiatalabb korától e tisztre készült. Itt is meg kell jegyezni, hogy a senior személyében sokkal tanultabb, bár gazdaságilag nem feltétlenül képzettebb személy került egy gazdasági szervezet „élére". Mindenesetre a reformkor végére kiütköztek a seniori gazdálkodás hátrányai: az évenként változó hivatal, a gazdasági szakképzetlenség. Abban viszont mind a földesúri mind a hitbizományi gazdálkodástól eltért a seniori-kollégiumi gazdálkodás, hogy a bevételek egy jelentős része az ún. Jóltevők" áldozatkészségéből származott. Ha szükségben volt az iskola vagy a gazdaság deficites, volt kikhez fordulni. így az eladósodás vagy a csőd veszélye elkerülte a seniori „tervgazdálkodást", nem úgy mint egy-egy uradalmi gazdaságot. A senior 1849-ig a kollégium gazdálkodásában változatlanul fontos szerepet töltött be. Tisztét egy évig viselte. Nagy körültekintéssel jártak el, amikor az esküdt diákok közül az akadémiai tagok szavazatukkal megválasztották,

48 amit természetesen a rektor-professzor hagyott jóvá. A reformkorban általánossá lett, hogy az ellenőr (contrascriba) választás nélkül örökölte a seniori hivatalt. A senior tisztét nemcsak a diákok, hanem a professzorok és az egyházkerület is megbecsülte. Erre utal a senior javadalma, ami évenként változott. A beszedett tőkék kamatai után például 3%-ot kapott. Ha minél több kamatot sikerült Mérei Gyula: Mezőgazdaság és agrártársadalom Magyarországon, 1790-1848. Bp., 1948. 29 p. m

Somosi István: A sárospataki tanuló legutóbbi 70 év alatti beléletének rövid vázlata. Sárospataki Népszerű Naptár. 1859. évre. Sárospatak, 1859. 78 p.