Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete 1800-1919 (Sárospatak – Miskolc, 1996)

2. A kollégium gazdálkodási mechanizmusa (1800-1849)

Korszakunkban a senior hatásköre továbbra is az iskola gazdaságának minden szektorára kiterjedt, csak bizonyos részeknél sokkal többen és szorosabban ellenőrizték, mint korábban. Például a 19. század folyamán az egyre nagyobb „forgalmat" lebonyolító „capitalis" gazdálkodásban szemlélhetjük legjobban e fokozott ellenőrzést és szabályozást. Ennek feltétlenül funkcionális oka volt: az iskola gazdálkodásában a 19. század elejétől egyre gyorsult gazdálkodási szakosodás. Vegyük sorra szektoronként, hogy a seniornak milyen kötelessége és hatásköre volt 1848-ig. 1. A pénzgazdálkodás, azaz a capitalisok kamatra való kiadása a kollégium jelentős jövedelmét adta. Ennek adminisztrációját egyedül a senior végezte. A század elején még saját belátása szerint adta ki a pénzt. A napóleoni háborúk utáni dekonjunktúra azonban hirtelen megnövelte a fizetésképtelenek számát, s egyre nőtt a visszafizetetlen kamatok és tőkék summája. Az egyházkerület ezért 1820-ban utasította a seniort, hogy „a capitalisokat önmagától nem elocalhatja"

40 hanem ezt az egyházkerület deputatioja fogja a jövőben meghatározni, hogy kinek lehet kamatra pénzt adni és kinek nem. Az elmaradt kamatokat a rektorral együtt pedig haladéktalanul vizsgálja felül és tegyen jelentést a fökurátornak.

41 2. A supplikációk megtervezését, a diákok kiküldését a rektor intézte. Ám ennek anyagi vonatkozású adminisztrációját a senior vezette. A diákok Patakra érkezésük után a seniornak számoltak le az adományokkal. A gazda ugyancsak a seniornak tartozott elszámolással az általa behozott élet vagy bor árával. A kerületi granariumok őreinek jelentése szintén a seniorhoz futott be. A senior pedig „buzgó kötelességének tartsa azokról nyugtató leveleket adni, vagy azokkal elküldeni, hogy a megyei tárak gondviselői az e féle nyugtató levelek által legitimálhassák magokat."

42 Az egyházkerület 1830-ban különösen „a superintendentiánk határain kívül lakó jóltévől, ekklésiák által ajánlott életbéli jótétemények" halogatás nélküli Patakra szállításának a gondját bízta a seniorra.

43 3. A szőlőgazdálkodást sem egyedül végezte a senior mint korábban a 18. század folyamán. 1815-ben a munkák jobb elvégeztetése érdekében Kazinczy Istvánt - aki a fogondnok szerint szőlőhöz értő ember volt - rendelték mellé, különösen Erdőbényére. Az iskola szőlőbirtokainak vinclérjei a seniornak tartoztak elszámolással, a napszámokról készült diariumaikat láttamozás végett be kellett mutatniuk. A senior másik munkatársa a tiszttartó volt, akivel „együtt mindenek'felett vigyázzon"

44 - szólt egy 1823-as rendelkezés. A szüret különös gondoskodást ^o. Ekk. kiv. m. Tomus 593 p. 1820. És: TiREK, Kt. 1176. 77 p., 14. pontja. 41

TiREL, B. XLVII./19740. „Hivatali személyek-Rector." 42

TiREK, Kt. 1176. 76 p. 12 pontja. 43

Uo. 78 p. 34 pontja. Ekk. kiv. IV. Tomus 36-37 p.