Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete 1800-1919 (Sárospatak – Miskolc, 1996)
1. A kollégium diákgazdálkodásának kialakulása a 9. századig
1 A KOLLÉGIUM DIÁKGAZDÁLKODÁSÁNAK KIALAKULÁSA A 19. SZÁZADIG A sárospataki református kollégium sajátos gazdálkodási struktúrájának kifejlődése visszanyúlik a reformáció korába, amikor a protestáns egyházak szervezeti kiépülésének természetes járuléka volt az önálló iskolarendszer megszerveződése. A 16. század ötvenes éveitől lassan kialakult Kelet-Közép-Európában is a református kollégiumok hálózata, aminek Felső-Tiszavidéki láncszeme a sárospataki lett. Ezek a középfokú tanintézetek tanbeli, önkormányzati és egyéb szervezetét tekintve nagyfokú hasonlóságot mutattak a nyugat-európaiakkal. 7 A protestáns patrónusok támogatása mellett az önfentartás és gazdálkodás mintáját is innen vették át. Már a 16. században a Wittenbergben tanuló magyar ifjaknak, a coetusnak, valószínűleg az ott látottak alapján, önállóan gazdálkodó bursayvk volt. 8 A magyar protestáns iskolaszervező lelkészek másik mintaképe a Sturm-féle strassburgi és a Trotzendorf goldbergi gimnáziuma volt. Itt fejlesztette ki Trotzendorf legtökéletesebben azt az oktatási struktúrát, „hogy az ifjúságot be kell vonni az iskola ügyeinek intézésébe, . . . nemcsak a tanításban, hanem ... az anyagi dolgok végzésében is." 9 A magyar protestáns lelkészek és egyben iskolaszervezők legtöbbje mint peregrinus diák megfordult Nyugat-Európa számos egyetemén, ahonnan az új tanokkal együtt hazahozták az iskolák szervezésének új eszméit: többek között egyegy kollégium oktatási rendjét: a coetus fegyelmi és gazdálkodási szokásait stb. A 16. század második felében így gyökerezhetett meg Sárospatakon is a coetus gazdálkodási gyakorlata. Mindehhez a szükséges gazdasági alapot a , jus patronatus" szokásjoga alapján a város protestánssá lett földesurai: Perényi Péter, majd fia Gábor, aztán Dobó Ferenc adományaikkal, alapítványaikkal tették lehetővé. Az 162l-es törvények szövegéből következtethetünk már a 16. század végi, és természetesen a 17. századi diákgazdálkodás menetére. A coetus és a diákság első embere a senior, aki egyéb teendői mellett főleg az iskola anyagi, gazdasági ügyeit szervezte. A költségekről valamint az élelmiszerekről a tanároknak havonként beszámolt. Ö gondozta és osztotta ki, ami a diákok naponkénti táplálkozásához kellett. 10 7 Lásd erre vonatkozóan: Hörcsik Richárd: ,Jk magyarországi református iskolaügy és tanügyigazgatás történeti áttekintése" című megjelenés alatt lévő tanulmányomat. s Bucsai Mihály: A magyar reformátusok és Wittenberg. Református Egyház. 8. sz. 1955. 182-183 p. 9 Békefi Rémig: A sárospataki ev. ref. föiskola 1621-iki törvényei. Bp., 1899. 32 p. l0 Uo., 35 o.
