Balassa Iván: Sárospatak történeti helyrajza a XVI-XX. században (Miskolc – Sárospatak, 1994)

Előszó

Ezzel szemben a történeti helyrajz egy adott település, ez alkalommal Sárospatak, földrajzi neveiből (utcák, terek, vizek, hidak, épülmények stb.) indul ki és azokat az utóbbi 400-500 évben történetileg, etimológiailag, földrajzi elhelyezkedésében, változásában stb. vizsgálja. Módszerem tehát történeti, helyenként összehasonlító (pl. Betlehem, Babócsa, Derék u. stb.), ahol erre lehetőség mutatkozik. Az eredményekből esetenként következtetéseket is vonok le nyelvi, történeti, néprajzi vonatkozásban. Természetesen mindehhez több tudományág munkamódszere szükséges. Magam pedig elsősorban olyan néprajzkutató vagyok, aki történeti irányba igyekezett munkásságát elmélyíteni. Nyelvészeti indíttatásom pedig az etimológiai kérdésekben való eligazodásban nyújt lehetőséget. Mivel a földrajzi nevek kérdésével egy életen át foglalkoztam, ezért úgy éreztem, hogy Illyés Gyula Györffy Istvánra tett megállapítása valamennyire rám is vonatkozhat: „A néprajz talán egyetlen tudomány, amely tűri még a polihisztort, sőt kívánja. A nép élete egész világ, aki azt tanulmányozza, az egész világhoz kell annak értenie." (Illyés 1964.) Mindezeket megfontolva mertem nekivágni ennek a feladatnak. Tudom, hogy sok űr akad ebben a munkában, melyet további kutatásnak kell majd betöltenie, de legalább az első úttÖrést megteszem, hogy ezzel is kifejezzem hálámat Sárospatak egykori és mai lakosainak, a Rákóczi Múzeumnak, a Kollégiumnak, mely napjainkban is a „pataki szellem" letéteményese. Sárospatak, 1992. december 13. (Újszászy Kálmán 90. születésnapján)