Balassa Iván: Sárospatak történeti helyrajza a XVI-XX. században (Miskolc – Sárospatak, 1994)
Elkülönülő városrészek
... (SKL. VP. 9:438); 1803: Svarcz Márton magára vállalván a Törvényes Evictiot hites Felesége Ábrahám Lizi consens usá val el adta a maga Hustáczi házát. . . (SKL. VP. 9:523). Együtt érdemes áttekinteni történetileg és etimolőgiailag a Sárospatakhoz kapcsolódó Hóstátz ~ Hustác (Alsóhóstát ~ Hustac, Tels'óhóstát, Középhóstát, Kovács utcai Hóstát stb.) nevek különböző változatait. Ez a szó és fogalom a magyar nyelvterület nyugati felében már a XIV—XV, században feltűnt (OklSz). Különösen Sopron és Pozsony körül ebben az időben már emlegetik a hofstatokat, melyek elsősorban gazdálkodási feladatokat láttak el (jószág, termény tartás és feldolgozás stb.) (1. Hofer 1957:377-424; Hoffmann 1963:58-62). Ezek Sárospatakon valószínű már a XV. században létrejöttek, de csak a XVI. században kezdték hivatalosan hochstadnak nevezni. A korai adatok (Hostatt) a németből való nemrégi átvételről tanúskodnak. Mindenesetre, aki feljegyezte még határozottan érezte a magyar nyelvben használt szó német eredetét. A Hostag változat csak ritkán fordul elő. 1680-tól kezdve néhány évig gyakrabban megtalálható a c-s változat, de csak Alsóhóstáccal kapcsolatban. Ez a szlovák vagy ruszin közvetítést mutató forma a XVII. század végével eltűnik és csak a XVIII. század végén jelenik meg újra, majd a XIX. század első felében állandósul Hustác formában, de ekkor már csak a korábbi Alsóhóstát neve egészen napjainkig, míg a korábbi Felsőhóstát nevét a múlt század közepe óta nem emlegetik, itt annak keleti felét Hécének ismerik ma is (Kniezsa 1955:654; TESZ), mely elnevezés a XV. századtól ismert és túlélte az északi városrész megjelölésére a Hostátot. A hóstát közszót a XVI. század első felének szójegyzékei már ismerik: Vorstadt, suborbium értelmezéssel. Comenius ezt írta róla: Hostatockal (suburbiis) a város széleséttetic (NySz. 1: 1495). Az adatok azt igazolják, hogy Sárospatak hóstátjai elsősorban lakóhelyek és csak másodsorban voltak mezőgazdasági telepek, az utóbbiak a nagyobb földesúri birtokokhoz kapcsolódtak. Az urbáriumok és az összeírások a XVII. század közepétől kezdve a pataki hóstátokban nemcsak a jobbágy- és zsellér-lakóházakat, hanem szabad nemesi épületeket és udvarokat is felsorolnak. A várhoz kapcsolódó uradalom majorjának helye az Alsóhóstáton (Hustác) napjainkig kimutatható. A városon kívüli majorok elsősorban gyümölcsös és zöldséges kertek voltak, de egyre inkább a hóstátok korábbi funkcióit is átvették, feltünedeztek bennük a csűrök, a szénatartó helyek, az ólak és a XVE. században minden tiltás ellenére a lakóházak. A hóstátok és a majorok egymás mellett és bizonyos mértékig egymás után éltek, de végső soron előbb vagy utóbb a város lakott részévé váltak és a gazdasági funkciók még kijebb szorultak a határbeli településekre; Sárospatak esetében az ún. Alsóhatárba (1. Dankó 1964).
