Balassa Iván: Sárospatak történeti helyrajza a XVI-XX. században (Miskolc – Sárospatak, 1994)

A város egykor önálló elnevezései

93-94, 153); 1262: Post haec intra in locum, qui Kecelpotoc vocatur, et intrat iterum in Bodrog . . . (Adalékok 20:45-46); XIV. sz.: . . . terram illam, que nunc Ketelpotaca vocatur . . . (Kiss 1988:2:454); 1808: Réttel pataka, Suta pataka. (Az utóbbi kettő biztosan a Bodrog jobb oldalán SKL. TI); 1835: Rjettel Pataka a Lapis érig (SKL. TI. Olvasata bizonytalan, esetleg Pjettel). Az utóbbi két adat, minden bizonnyal Anonymus krónikájának ismeretét tükrözi. A Ketel és a Kecel összefüggését még tisztázni kell, de az kétségtelen, hogy a Réttel, Rjettel rossz olvasatból származik. A múlt század elején már elterjedt lehetett, ha a telekkönyvi iratok között is így találjuk. A hibás forma ellen Kazinczy Ferenc is tiltakozott, amikor Szirmay Antal Notitia-jának belső címlapjára ezeket írta: „Réttel hibásan mondatik; igaz neve Kettel. Kimutatta az elhatalmazott hibát szerencsi Plébánus Kassai József a Tudom. Gyűjtemény 1820-diki járat VIII. kötetében lap 68" (Adalékok 5:81). Hiába volt minden tiltakozás, mert Sárospatakon csak a Réttel hibás alakot ismerték el, annyira, hogy 1929-ben így neveztek el róla egy rövid kis utcát, mely a nagypataki hídfőtől kiindulva a Vár felé terjed. Ma is ez a neve. A Ketel ótörök eredetű személynév, mely egyes feltevések szerint kapcsolatban áll a csagatáj kütül 'vezetékló'jelentésű szóval (Kiss 1988:2:454). A Ketelpatak helyének meghatározása márcsak azért is nehéz feladat, mert tudjuk, hogy Anonymus a valóságot és a mondát keverte, de még különböző forrásokból származó ismereteit a honfoglalás után csaknem három évszázad múlva vetette papírra. Nézzük mégis az adatokból mit lehet megállapítani, természetesen elismerve, hogy mindez csak feltevés. Először is fentebb már igyekeztem bizonyítani, hogy patak elnevezés csak a Bodrog jobb partján lehetséges. Anonymus is ezt mondja: „ . . . átjutottam a Bodrog folyón . . ." Az említett patak északról déli irányba folyt és valahonnan a Sátorhegyek felől futott lefele. A XIX. század elején is Újhely és Patak között északdéli irányba folyó vizet nevezték Ketel (Réttel) patakának. A Sutapatak 1870-ig az ún. Bábagödörbe torkollott, mely a Nagymocsár és a Majorokközének vizeit is levezette (Römisch 1785). A Bábagödör elnevezést csak a XVIII. század közepétől lehet kimutatni, elődje egyszerűen Gödör, melyet a XVI-XVII. század fordulóján már így neveznek (1. ott). Ezen a Gödrön keresztül olvadáskor, nagy záporok idején hatalmas mennyiségű víz zúdult a Bodrogba; a magas part még csak jobban nehezítette a lóval való átkelést. Ezért feltételezhető, hogy ez lehetett talán a Ketelpataka, hiszen a város egyik korai települése éppen ide köthető. Északon még számításba jöhet a Ronyva, melyet a szlovák rovna 'síkság' szóból lehet eredeztetni (Smilauer 1932:459; Kiss 1988:2:423). Valóban ez a víz nagyjából síkságon folyik és megkerüli a Sátorhegyeket, egy-két kisebb patakot felvéve ömlik a Bodrogba. Valójában azonban Patak településéhez nincsen különösebben köze, így a halászok határvizeként sem szerepel.