Balassa Iván: Sárospatak történeti helyrajza a XVI-XX. században (Miskolc – Sárospatak, 1994)

Történeti tanulságok

Nagy Kollégiumban, a rész és szoba elnevezések. A központi telken kívül a környéken, főleg a Belső városban és a Hécén rengeteg telek, épület, kert kapcsolódott az intézményhez. Mindjárt szemben a Nagy Kollégiummal a Főiskolakert, Iskolakert. A tanári lakások egész sora, melyek közül csak néhányat említek: Filozófiai tanári lak, Históriai tanár lak, Teológiai tanári lakás stb. Különböző gazdasági jellegű építmények közül felsorolható: Collegium bodnárháza, Collegium Könyvnyomtató háza, Collegium majorja, Collegium malomháza stb. Meg lehet még említeni a mészárszékét, kocsmáját, mely a város lakosainak szolgálatában állott, ugyanakkor segítette a nagy oktatási intézményt is. A Tápintézet, a Mudrány a tanulók ellátását szolgálta a viszonylag újabb korszakban. A nevekből az is kiderül, hogy a Kollégiumnak Granariuma, azaz Élésháza volt és az abban tárolt gabonát a saját Szárazmalmukban őrölték meg és sütötték belőle a kenyeret. A Kollégiumhoz fűződő helynevekből nagyszerűen kirajzolódik annak szellemi, gazdasági, és mindennapi élete a különböző korszakokban. Az hogy ez az intézmény országos, sőt európai hírnévre tett szert, kétségtelenül a szellemi értékek mellett gazdasági megalapozottságának is köszönhető. A másik szellemi és gazdasági központot a Jezsuiták képezték (16631774). A Jezsuiták Kollégiuma, a Jezsuiták rezidenciája, a Seminarium a Várban lévő épületre és a benne folyó szellemi munkára vonatkozott. Jezsuiták kertje, Jezsuiták kovácsháza már gazdasági tevékenységre utal, éppenúgy mint a Páterek kocsmája, Páterek mészárszéke. Kispatakon a Páter sor őrizte sokáig emléküket. Betelepítésüktől kezdve kemény küzdelmet folytattak a Kollégiummal, néhány évtizedre azt el is foglalták, de mindez helynevekben nem tükröződik. E rövid elemzés is azt kívánta megmutatni, hogy egy település történeti mélységben feltárt helynév kincse megőrzi annak szellemi, gazdasági, sokszor mindennapi életére vonatkozó történetét. Éppen ezért csak sajnálni lehet, hogy a múlt század végétől kezdve ezt a történeti gyakorlatot országosan egységesítő, az adott városhoz alig vagy ritkán kötődő utcanévadás váltotta fel, mely a mindenkori politika érdekeit szolgálta. Az ilyen történeti helyrajzi feltárások éppen ezért gyakorlati célt is szolgálnak, mert megmutatják az elnevezések felújításának lehetőségeit. A könyv kiadását a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár nevében 1993 elején Csorba Csaba igazgató vállalta. Ezt utóda Dobrossy István is megerősítette és mindent megtett a kötet megjelentetése érdekében. Köszönet érte. Itt köszönöm meg Hajdú Mihálynak a nehezebben megszerezhető irodalom rendelkezésemre bocsátását. A nyomda munkatársainak, különösképpen Bertáné Paronai Erzsébetnek és Balsai Pálnak, akik szeretettel és nagy szakértelemmel végezték munkájukat. Balassa Éva leányomnak a szerkesztésben, az ellenőrzésben és javításban nyújtott segítségét.