Balassa Iván: Sárospatak történeti helyrajza a XVI-XX. században (Miskolc – Sárospatak, 1994)

A helynevek betűrendes mutatója A-Zs

sírjel lassan elenyészett. A múlt század első évtizedeiben már a diákok játszó és tanuló helye. Hagyomány, hogy Kossuth Lajos az 1820-as évek elején már itt vitatkozott jogásztársaival. L. még Főiskolakert, Iskolakert Református temető 2. (Református Új temető, Református temető) 1784: ... a nevezett város felső végén, a Bábagödör árkon túl levő területet, mely keletről az ujonan kibocsátott ardai út, délről a héczei lakosok kertjei, nyugatról az említett árok, északról pedig a mezőre vivő kocsiút mellett fekszik . . . megvizsgálván előbb a helvét hitvallásúak anyakönyvét, melyből az tűnt ki, hogy közülük évenként átlag 180-an halnak meg és temettetnek el, továbbá megfontolván azt is, hogy ennek a városnak a lakossága napról napra gyarapodik ... a nagyobb számú népességből pedig ezután több lesz a halálozás, mint ennek előtte a csekélyebb számúból: ezen oknál fogva a helvét hitvallásnak temetője számára ekkora terület Römisch Ferenc kincstári mérnök véleménye szerint is megnevezendő Szanics Mihály, Ardai János, Gönczi György árvái, Tompa János és Molnár Mihály pataki lakosok földesúri jogunk alávetett földjeiből ezen földek birtokosai biztattatván a felől, hogy a földesuraság azon földekért egyértéküleg kárpótlást nyújt és azok ebbe a biztosítékba bele nyugodván ... a fent említett sáros nagy és kispataki helvét hitvallású egyház gondnokának és egyháztagjainak s általuk nevezett mind két város közönségének valósággal átadtam . . . 1784. szept. 27-én. G. Szentmiklósi Gergely Mátyás kamarai jegyző (SKL. Takács Béla volt kedves a fordítás átengedni); 1785: Coemetarium Novum Reformator(um) (Römisch 376); 1805: ... az Helvetia Confessiot tartó Ekklesiának Szántó földjei, mellyek közzül egyik a Református temető mellett lévő düllőben . . . (van) (SKL. VP. 9:861); 1835: A Református Uj Temetőnél (SKL. TI); 1858: Ref. Uj Temetője (SKL. Conscr. 1785: 376); 1922: Ev. Ref. Temető (Riszdorfer). Az Új református temetőt 1785-ben „. . . az országúttól jól elhatároltan, két árok, a Suta pataknak szinte völgye és a Bába gödörből kiinduló Dobó árok s annak folytatása, a Hécét védő sánc közé telepítették. Mivel a sáncon át könnyebb volt megközelíteni, mint a Suta patak akkor a mainál is mélyebb és szélesebb medrén át a temető bejárata kezdetben a Héce, azaz a mai Dobó Ferenc utca vagy a Temetőköz felől volt"(Újszászy 1986:3). Ebben a temetőben nyugosznak a Református Kollégium nagytudományú professzorai, diákjai; a pataki reformátusság utóbbi két évszázadának földművesei, halászai, kézművesei, értelmiségei. Újszászy Kálmán a Pataki Füzetek két számában ezek legjelesebbjeiről