Balassa Iván: Sárospatak történeti helyrajza a XVI-XX. században (Miskolc – Sárospatak, 1994)

Bevezetés

lőre kéziratban lévő, disszertációjában foglalta össze és tisztázta Patak középkori történetének számos részletét, elsősorban saját ásatásai segítségével. Újszászy Kálmán a Református temetőről szóló két dolgozata, továbbá „Történelmi műemlékek Sárospatakon" (1878-1979) című kézirata segített nagyon sokat. Általában hozzá fordultam tanácsért, ha valamely kérdésben elakadtam. Sokat tanultam tőle, amikor a város egyes részeit bejártuk s amikor a megfogalmazás közben kétségeim támadtak, mindig szeretettel segített. Köszönet érte! Annak ellenére, hogy nagyon sok mindent átnéztem és igyekeztem hasznosítani a más célkitűzések által elért eredményeket is, mégis az az érzésem, hogy még nagyon sok mindent nem ismerek és nem tártam fel, nem hasznosítottam. Még a legutóbbi időben is találtam számos új forrást, melyben értékes és fontos adatokra bukkantam. Úgy gondolom, hogy az anyaggyűjtést egyszer le kell zárni, mert az idő sürget és még mindig jobb egy nem teljességre törekvő feldolgozás, mely napvilágot lát, mint egy kallódó kézirat. SÁROSPATAK TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA A történeti helyrajz egy-egy elemének megértéséhez szükségesnek látszik, hogy a város történetét néhány vonással ismertessem, mert ezzel válik lehetővé, hogy abban egyik vagy másik résznevet el lehessen helyezni. Az alábbi sorok csak arra szolgálnak, hogy általános tájékoztatást nyújtsanak a város változatos történetéről, melyről egy nagyobb terjedelmű és mélységű összefoglalást több kiváló történész szakember készít elő. A honfoglalás korában eleink elsősorban a Bodrogközt szállták meg és Patak határában legközelebb a Baksa-halmon tártak fel jelentős temetőt e korból. De Kenézlő, Karos, északabbra Zemplén főrangú sírja azt bizonyítja, hogy Anonymusnak minden bizonnyal igaza lehetett, amikor e tájat a magyarok korai települési helyének tartotta. Már inkább mondai jellegű az, hogy Ketel vitéz társaival együtt Patak közvetlen környékén kelt át egy megáradt patakon, melyből társai: Tarcal és Ond mentették ki. A monda szerint a patakot, majd az itt épült várost Ketel patakának nevezték el. Árpád fejedelem Sátoraljaújhelytől a Tolcsva patakáig Ketelnek adományozta ezt a területet, melyet I. András király megváltott utódjaitól, mert kiváló vadászterületekkel bővelkedett a táj, de meg felesége is szívesen lakott ezen a vidéken, hiszen közelebb érezte magához apját, a kijevi nagyfejedelmet. A Xu. században Patak királyi erdőbirtok, amit az északra megült s ma már a várossal összeépült Végardó, vagyis királyi erdőóvók települése bizonyít. A század második felében francia-vallon telepesek érkeznek e tájra, akiknek kiváltságait Imre király 1201-ben már újólag megerősíti. Még ebben a században egy kör alakú kápolna épült, melyet a vártemplom előtt nemrégiben