Balassa Iván: Sárospatak történeti helyrajza a XVI-XX. században (Miskolc – Sárospatak, 1994)

Bevezetés

BEVEZETÉS A földrajzi neveket három nagy csoportba lehet osztani. 1. A települések (városok, falvak stb.) elnevezései; 2. Ezek határában található (hegy, domb, erdő, szántó, mocsár, legelő, folyó, patak, út stb.) földrajzi nevek; 3. A települések (város, falu stb.) belső területrészeinek meghatározása (utcák, terek, temetők, kutak, jeles épületek, hidak stb.). Az első kettő kutatása a magyar nyelvterületen példamutató. Ennek eredményeként Kiss Lajos hatalmas munkájában összefoglalta a Kárpát-medence legfontosabb településneveit (Kiss 1988). A határ földrajzi neveinek összegyűjtése és közreadása ért el az utóbbi évtizedekben kimagasló eredményeket és megyénkként, járásonként jelentek meg hatalmas kötetek. Viszonylag kevesebbet tudunk a települések belsejének földrajzi neveiről, mert ha azokat napjainkban fel is jegyezték, közre is adták, annak már az esetek többségében semmi közük sincs az ösztönös, szabad névadáshoz, hanem a hivatalos szervek akaratát, sokszor önkényét tükrözik. A szakemberek mindent megtesznek a régi és nagy nemzeti értékeket képviselő utcanevek megőrzése érdekében. Sajnos nem sok sikerrel. A hivatalos helységnévadás (városok, falvak stb.) történeti korszakait, sokféle helyi és országos követelményeit, eredményeit egy kitűnő munka dolgozta fel (Mező 1982), melyet bizonyos átalakítással a tér- és utcanevekkel kapcsolatban is használhatunk: 1. ösztönös szabad utcanévadás 1896-ig. Ez az a korszak, melyben a spontán névadás még általános, de ahogy közeledtek az ezredéves ünnepségek, felerősödött a változtatás utáni hivatalos igény. 2. Az egész országra kiterjedő utcanévrendezés (1896-1919), melybe Sárospatak is bekapcsolódott (pl. Kovács utcából Rákóczi utca, Nagy, illetve Piac utcából Kossuth utca, Kiss utcából Szemere utca stb.) és igyekezett rnindazoknak emléket állítani, akik a magyarság nagyjai közül valamilyen formában a városhoz kötődtek. Ebben a korszakban tűnt el a régi közösségi névadással keletkezett földrajzi nevek egy része. 3. A két háború közötti időben (1919-1945) nagyobbrészt megmaradtak az előző korszak elnevezései, legfeljebb néhány helyi, de még inkább országos nagyság nevével egészültek ki. Sárospatak esetében 1929-ben végzett az Elöljá-