Bencsik János: Tokaj társadalma a tárgyak tükrében 1774-1849 (Sátoraljaújhely – Miskolc, 1993)

Bevezető tanulmány - Az ingatlanokról

Ha Seidl mestert szóbahoztuk, érdemes megemlítenünk, hogy jelentős ingatlan-vagyonnal rendelkezett. A fenti ház mellett „Az Rk. templom fundusán 90 hordóra való botolt Pinczéről . . . (ugyanott) egy Borház réz üsttel, egy Méhes kert, Egy lakó pincze az ún. Sántz alatt. . . Egy pincze Kartsmarik Sámuel háza alatt. . . Szőlője volt a Rákóczi járásban, a Nyesti járásban, Dobó járásban szőllő szilvással és egy színnel, Pótsiban egy szabad szőlő . . . Keskenyág promontóriumon dézsma adó szőllő, Turzó járásban egy szőlő, másik méhes kert a maga kertje mellett s végezetül: A Felső utcában egy ház telek az ún. óvásárhelyen, gyümölcsfákkal és kúttal," illetve az előző egy pincével is rendelkezett. Összes értéke: 8752 Ft volt. S beltelkek üzemhelyek lévén, azon a lakóház szomszédságában istálló, szekérszin, sertésól, sőt marha állás állott. Egyik leltárban hizlaló (sertés) ólat szerepeltetnek. (49. sz.). Miután bortermelő tájon vagyunk, külön figyelmet érdemelnek a borházak és a pincék. Ezek az építmények a szőlőtulajdon haszonvételének szerves tartozékai voltak. A borházakat számos alkalommal (különösen a Felsőváros) a lakóház alatt helyezték el, de előfordul különálló épületként is. Arra is van példánk, hogy a borház a városon kívül állott. Ugyanez elmondható a pincékkel kapcsolatban is. Egy részüket a városi lakások alatt ásatták, vagy a gazdasági udvarból nyílóan készültek. Más pincék a „hegy lábánál" sorakoztak. („A Pintze melly a Váradi utzán Özvegy Vásárhelyiné és özvegy Újhelyi Tóth Jánosné Házaik szomszédságában fekszik, mellynek egyik ága 8., a másik Aga 3 és a Torka két öleket ütt, meg lehetős tágas átalján fogva kővel ki van botolva ... 315 vft-ra becsülték" (64. sz.). Ezért is fordulhatnak elő külön építményként a pincék az ingatlan-forgalomban. A bejáratot tágasabb botolt pincetorok alkotta, innen nyílottak a járatok, a pincejáratok, vagy ágak. A bótolást a bodrogkeresztúri fehér kőből faragták. Ugyancsak ebből faragott léleklyukkal biztosították a pincék szellőzését is. Előfordul „egy pincére való tölgyfa rács" (43. sz.), továbbá egy „vályogvető forma" (uo.). Sem a testamentumok készítése, sem az inventáriumok felvétele során egyetlen szóval sem emlékeznek meg a széna termő, kaszáló rétekről. Pedig az állattartás elképzelhetetlen szénatermő rétek haszonvétele nélkül. Mindez azért lehetséges, mert a városban lévő lakóházak elidegeníthetetlen tartozékaként kezelték ezeket a réteket. így, aki valamilyen okon-módon (pl. Kistokaj benépesülése, vagy adás-vétel esetén) új telekhez, majd építkezés révén lakóházhoz jutott, egyenesen számíthatott a rét hasznával. Ha valaki kimaradt a rétosztásból, akkor joggal reklamált a magisztrátus előtt. Az állattartáshoz szükséges szénamennyiséget a szénapadlásokon tárolták. (Egy és fél szekér széna a Háznak padján (55. sz.). Arról is értesülhetünk forrásainkból, hogy a szénát kertekben (talán ólaskertekben vagy szérűskertekben) tárolták.