Bencsik János: Tokaj társadalma a tárgyak tükrében 1774-1849 (Sátoraljaújhely – Miskolc, 1993)

Bevezető tanulmány

rétegei, csoportjai milyen eszközkészlettel rendelkeztek (stb.). Sajátos, jelentós szerepet tölthet be e rekonstrukciós munka során a kézműipar, a kereskedelem felszereltségének, árukínálatának bemutatása. Annál is inkább, mert Tokajban e korszakban jelentős szerepet kapott az ipar és a kereskedelem. Az hihetnők, hogy egyszerű az inventáriumok ilyetén alkalmazása. Mondjuk, valaki - számot vetve gyengülésével - elhatározta, hogy ingatlanait, ingóságait valakire hagyományozza. Ilyen esetben ismertette testamentumát a jelenlévő hites személyekkel. Másszor, ha az elhunyt nem végrendelkezett, s utána kiskorúak maradván, hagyatéki leltárat vettek fel a magisztrátus által megbízott személyek, védendő, méghozzá - tapasztalatból tudjuk - könyörtelenül a kiskorúak érdekeit. E két alaptípus mellett azonban más variánsok is színezhetik forrásaink gyűjteményét. Eközben sajátos szokásjog is érvényesülhetett, melyről később majd szólunk. Jó alkalom lehet tárgyjegyzék készítésére egy-egy lopás; ilyen esetben felsorolják az ellopott tárgyakat. Hogy az eltulajdonított ingóságok értékét jól érzékeltessék, a panaszttevők alaposan körülírták azokat. Nemegyszer gondosabban, mint egy-egy hagyatéki leltár felvételekor történt. Akkor is jegyzéket készítettek, ha valamilyen okon kárvallott lett egyik-másik személy; a sértett személy követelése alátámasztására elősorolta az elpusztult tárgyakat. Ha az inventáriumban szerepeltetett összértéket szembesítjük (egyenlőre fiktív módon) a feltételezett valósággal, amely rendszerint egyegy teljes háztartás (vagyis férj-feleség és gyermekek eszközkészlete), akkor azt kell megállapítanunk, hogy ezek az inventáriumok többnyire a háztartás (vagy termelő üzem) nagyjából fele készletét tartalmazták. Ha a férfi (férj, apa) hunyt el, akkor az inventáriumban zömmel a férfi számára szükséges eszközök szerepeltek, és megfordítva. Természetesen voltak közöshasznú tárgyak, vagy voltak férj és feleség által együtt szerzett vagyontárgyak, nem egyszer ingatlanok. Ezek nem maradhattak ki a jegyzékből. Olyan esetre is van példánk, amikor utólag, évek múlva kellett a tanúknak felidézniük - rekonstruálniuk - az adott személy vagy család vagyoni állapotát. Meglepő, hogy milyen pontosan tudták, mi történt (pl.) a szarvasmarha-állományukkal, vagy mikor, kitől és hol vásárolta az osztálytevéskor szerepeltetett ingatlant (pl. szőlőbirtok). Jobb esetben az inventárium felvételekor utalás történik a házastárs vagyonára is. Hosszas pörösködés során a civódó örökösök gyakran felemlegetik a volt házastársak (szüleik) örökségét, majd közös keresményüket, illetve a közös háztartásba bevitt vagyontárgyaikat, azok későbbi sorsát. Ez különösen akkor jutott szerephez, ha a megözvegyült fél új családot alapított. Megállapíthatjuk azt, hogy az inventárium a háztartás egészére vonatkoztatottan általában aligha lehetett teljes. Ennek ellenére mégis alkalmas arra, hogy választ adjunk arra a kérdésre, hogy a háztartás - mint