Tóth Péter: Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatai. Borsod vármegye, 1770 (Miskolc, 1991)

VÁLASZOK A KILENC KÉRDŐPONTRA

D Ö V É N Y I. Urbáriumunk nintsen, nem is vélt. II. Contractussunk nintsen földes urainkkal, nem is volt, hanem minden adózássunk s robotázásunk parantsolat után szokásban vétetödött, s az szerint teszük a földes úri munkát. III. A kik jobbágyok vannak, azok kész pénzt nem fizetünk urainknak, akik pedig taxások, kik ház helyen laknak, két és három forintokat, a pástosok pedig ki egy tallért, ki egy forintot, és ez eleitül fogva így volt. IV. Abbul áll hasznunk az határunkbul, hogy pénzen nem kelletik fát venni sem tűzit, sem épületre valót, s le vágott vagy dűllött fábul ha mit ki faraghatunk vagy haszonra fordíthatunk, az is meg van engedve, öli egy krajcárjával. Kaszállónk közönséges szükségre két szekérre való, és hogy ámbár semmi szőllő hegyünk nintsen, az uraságtul meg volt engedve az pályinka áruitatás. Fogyatkozásunk az olykor, hogy az szárasságban vizet nem kapván marháink az legelő mezőnkön, annak kedveért szomszéd hellyen mezőt bélleni kíntelenítetünk. Járul az is hozzá, hogy a földeink soványok, trágyázni kelletik, és hogy mikor zápor essők vannak, kevés kaszállóinkat gyakran meg rontya. Malmunk is ugyan helyben nints, de nem messze, mindgyárt az határ szélin vagyon. V. Vetést az első gazdák teszünk 20, 22 kilányit. Vannak,kik 18, 19 kilát vetnek, az alább való gazdák ki 10, ki 14 kilát, de olyan is van, ki két s négy kilánál többet el nem vet határunkban. Szénát pedig leg jobb üdóben is három szekérnél fellyebb nem Kaszálhatunk. VI. Nem lévén robottáinknak szabott rendi, annak napjairul szóilani nem tudunk, hanem az urasság szükségéhez képest mely gazdának mennyi marhája volt, annyival szolgált. Jövetelünk, menetelünk pedig semmiben sem vétetödött. VII. Dézmában hetediket adgyuk szalmául, amint más jószágait is dézmállyák uraink, ehez minden gazda egy csirkét ád, egyéb ajándékot urainknak nem adunk. VIII. Olyan puszta ház helyet nem tudunk falunkban, amelyen értünk volna valakit lakni. IX. Rész szerint jobbágyok, rész szerint szabad el menetelűek vagyunk.