Tóth Péter: Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatai. Borsod vármegye, 1770 (Miskolc, 1991)

VÁLASZOK A KILENC KÉRDŐPONTRA

terhes rabotázásunk napról, napra szaporodván, kemény parantsolatből jött közinkben. IV. Határunknak egyéb semmi nemű hasznát nem érzük, hanem hogy tűzi és épületre való fánk ingyen vagyon, melyből pénzelhetnénk is, hogy ha földes urunk terhes rabntája és az városnak három mélyfölrinyíre való hosszas léte engedné. Közönséges falu szükségére rétünk is volna ugyan, mint egy tizen két szekér széna termő, de annak is nagyobb részit, úgy mint tíz szekér széna termőt egyszer is, másszor is szükségünk miatt el zálogosítottuk és így mostanában tsak két szekér széna termő rétünk vagyon. Határunkban az mely szőllő vagyon, földes urunk bírja. Káros fogyatkozásink azok, hogy lakosinknak szőllője nintsen, hasonló képen malmunk, őrölni szomszéd helységbe kelletik mennünk mint egy fél mélyföldnyire, marháinknak legelő mezeje nintsen, szomszéd határokban kelletik béllenünk. Szántó földeink hegyesek, partosok, a zápor esső gyakran el horgya, rétjeinket be önti, mely miatt kivált az partos hegyeken levő szántó földeinket, hogy ha lehetne, gyakrabban trágyázni kelletik, de az allyasabbakat is negyedik, ötödik esztendőben is trágyáznunk kelletik. Városok távol esnek tőlönk, a honnat, ha szinte földes uraink rabottája engedné is, kézi munkával, vagy más kép pénzt nem kereshetünk. V. Lakosaink meg szaporodván, osztozkodván, egy egész ház helyes gazdának nintsen több köztünk, a ki 75 posonyi mérőnél többet el vethetne, némelyek 40, 46, némelyek 30, 35, némelyek 20, 25 posonyi mérőt vethet el közülünk az három nyomásban. Vannak ollyanok köztünk, kik tíz, tizenöt, tízenhat posonyi mérőnél az három nyomásban többet el nem vethet. Szénát öt, hat szekérnél /többet/ leg jobb gazda is nem kaszálhat, többnyire hármat, négyet, némelyek egy, két szekérnél, amikor az idő engedi, sarnyút is keveset kaszálhatunk VI. Azon földes urunk részérül, ki helységünknek nagyobb részét bíria, rabotájának számát nem tudhattyuk, mivel minden féle munkájára, szekerezésre rend kívül hajtatunk, kivált a nyári napokon aratásra, kaszállásra egy háztul ketten, hárman is mind addig, valameddig abban tart, hajtatunk: az aratás fél holnapig, az kaszállás takarással edjütt nyólcz napig, és így aratás, kaszállás, takarás mind öszvesen húszon két nap közönségesen meg tart; ezeken kívül valami tsak szükséges, hol marhával, hol gyalog minden féle