Tóth Péter: Zemplén vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei. Tartalmi kivonatok (Miskolc, 1990)

A szerkesztő előszava

Zemplén vármegye most közzétételre kerülő jegyzőkönyvei alig több mint két esztendei anyagából korai lenne még nagyobb ívű következtetéseket levonni. Csak néhány - különösen szembeszökő jellegzetességre szeretnénk ezúttal felhívni a figyelmet: Mindenekelőtt megfigyelhető, hogy a megyegyűlések helye meglehetősen állandó: a vármegyének is nevet adó kis mezővároska, Zemplén a színhely az esetek többségében, ami fekvésének, központi helyzetének is köszönhető. Ha a mellékelt térképre tekintünk, amely a jegyzőkönyvekben előforduló településeket tünteti föl, akkor azt tapasztaljuk, hogy a Sátoraljaújhely - Nagytárkány vonaltól északra fekvő területek /a vármegye kétharmada/ ügyeivel foglalkoztak szinte kizárólag a megyegyűlések. Érdekes, hogy Sárospatak nevét meg sem említik az ekkori jegyzőkönyvek. Ez persze nem lehet véletlen, hiszen ott korlátlan úrnak számított Perényi Ferenc, aki 1557-ben tért Ferdinánd király hűségére. A Pataktól délre elterülő vidék Izabella királyné párthívei, elsősorban a Tokajt és Szerencset kezében tartó, s a kassai támaszpontjáról őt támadó Ferdinánd párti kapitánnyal, Telekessy Imrével elkeseredett harcokat folytató Németi Ferenc kezén volt. Zemplén déli harmadának viszonyait szemléletesen mutatja be az első magyar nyelvű nyomtatott világkrónika, Székely István, 1 559ben Krakkóban megjelent műve. Ez a terület, s ezen belül is a hegyaljai mezővárosok saját szokásjogaik szerint intézték a peres ügyeiket, a vármegye Ferdinánd-párti részének megyegyűlésein nem jelentek meg. A vármegyei jegyzőkönyv bejegyzéseinek döntő hányada peres természetű bejegyzés. Olyanok, amelyeket korábban a hiteleshelyek elótt tettek. A vármegye közgyűlése jelentós részben átvette a területileg illetékes hiteleshely /Lelesz premontrei kolostora/ szerepét, a vármegyei jegyzőkönyv a hiteleshelyi írásbeliség helyébe lépett. Lelesz egyébként - mint erődített hely - ebben az időszakban korántsem számíthatott békére. 1556-ban az Izabella királyné párthívéül szegődött Perényi Ferenc foglalta el; Telekessy Imre a következő esztendőben ostrommal szerezte vissza. A leleszi prépostságnak - a jegyzőkönyv tanúsága szerint - 1558/1560-ban elegendő gondot adott saját birtokainak megvédelmezése a birtokfoglalók, hatalmaskodások ellen. Régi jelentőségét a vármegye írásbeliségében már soha többé nem tudta visszanyerni.