Bánkuti Imre: A Rákóczi- szabadságharc történetének dokumentumai 1705 (Miskolc, 1990)
Dokumentumok
includálván alázatossan megküldöttem Nagyságodnak. Szinte ezen órában vettem munkácsi udvarbíró uram levelét, írja, már az csiga állításához hozzáfogott. Árvíz ollyan van mostanság ottan, akihez hasonló emberek emlékezetire nem volt, az vár alatt levő új malom gáttyának is nagyobb részit elszakasztotta, itt is Isten szapoíttya a munkánkat, noha azonkívül is elég van. Patak táján is erőssen árad a víz, félek rajta, ne praeveniállyon bennünket a rétek kaszállásában. Ajánlván ezzel Nagyságod kegyelmes grátiájában magamat, kevánom Isten ö Szent Felsége mindnyájunk örvendezésére boldogícsa minden dolgaiban. Datum in Patak die 5. Junii anno 1705. Jó Kegyelmes Uramnak Nagyságodnak alázatos szolgája Szentiványi Mihály m.p. /Külső címzés:/ Serenissimo Dei gratia Electo Transy1 vaniae Principi Domino Domino Francisco Rákóczy de Felső Vadász /stb./ /Gyűrűpecséttel/ /Rávezetve a fogalmazványa:/ Replica. 13 Junii anno 1705 in castris Agriensibus. Kegyelmed levelébül értyük, nemes Abaúj vármegyének magunk proventusibul minemű summa pénz adatott légyen: Kegyelmed azért az említett nemes vármegye gyűlésében egy alkalmatossággal bemenvén, a nemes vármegyének proponállja ezen dolgot, s ottan minemű válasza lészen, értésünkre adván, az után veszi tovább való parancsolatunkat. Van parancsolatty nemzetes Kéri János conservátorunknak, hogy azon egri ház iránt való documentumokat az Archcj ivumbu 1 kikeresvén, bennünket rólla informállyon. Ugy informáltattunk penig, hogy Munkács városa maga rétyét kiirtatni nem akarná; így lévén azért a dolog, Kegyelmed azon rétet, amidőn reá érkezik, irtassa ki és bírja mindaddig, míglen az irtásra ment kölcség a város által nem refundáltatik Kegyelmednek. NB. Kéri Jánosnak errül commissiót. Etiam expedita. Expedita. Prothocollata. Eredeti. OL G.19. RSZL II. 2. e/A. 1. A Rákóczi elfogása után lefoglalt és 170-1703 közt a Kamara által kezelt birtokokról van szó. Lukinich Imre, II. Rákóczi Ferenc felségárulási perének története és okirattára. I11. Bp., 1935.
