Bánkuti Imre: A Rákóczi- szabadságharc történetének dokumentumai 1703-1704 (Miskolc, 1989)

értettem Méltóságos Generális Uram ó Nagysága passussábul, hogy kapitánságban helyheztetett és régi sebeinek curáltatására lebocsátatott, hogy ha Nagyságod gratiája accedálna, és Méltóságos Generális Uram 6 Nagysága ellehetne hadai nélkül, elégséges volna ide Szendróhöz. Másínt is ebből az districtusbul valók az hajdúi, ez ugyan sok időt foglal magában, ha ide applicáltatnék is, mert az hajdúi mind oda fel vannak; csak addig is, ha Nagyságod gratiája accedálna, ötvös György uramat hajdúival edgyütt méltóztatna ide applicálni, hogy mentől hamaréb Szendrőhek zárhatnánk be kapuját, mindazonáltal álljon Nagyságod gratiáján. Az itt valő kevés had pedig, mely is csak az szendrei processusban levő edgyügyú nemességből áll, nem hogy szaporodnék, de még fogy, mert magam látom nyomorult és beteges voltokat, kíntelen voltam egynehányat elbocsátani megmutatván magok nyavalyájukat. Az mely kevesen vannak, éjjel nappal vigyázásban vagyok vélek, de lehetetlen, hogy subsistálhassak velek, mivel sokkal több az ellenség, hogy sem mink, és ezzel lehetetlen az víztül és egyéb állapotoktul az németet elrekeszteni, és már az mindennapi istrázállást is megunták, próbára minden nap beállok, ki is küldök hol kettőt, s hármat, hogy valamely részét kivehetnem, de csak az vár oldalárul mocskolódnak. 2 Az elmúlt napokban is Vitárius uram seregéből Emődy uram ide érkezvén, az kik valamire valók volnának is, el akarja vinni, máskínt mind maga, mind levele által fenyegetik, hogy ha el nem mennek, mindenekből praedát tesznek, és így nem hogy szaporodnának, de az mely kevesen vannak is, elfogy. Rosnóra is bizonyos dolgaim végett négy katonámat küldöttem, hogy igazán megírjam Kegyelmes Uram, egy parasztemberrel kantárt elcseréltenek, az mint szavahihető katonám relátiőjábul értettem, csak két polturával sem volt jobb azon parasztember kantára, ugyan Vitárius uram seregéből levő hadnagy Horvát Sigmond oda érkezvén, két katonámat rettenetes képen eldöfölte, hogy az edgyike ki tudgya míglen sem/így!/ gyógyul meg, fegyvereket elvonta, magam kantáromat, tarsolyomat, egyéb vasallásimat tolok elvette, állítván semminek az Vármegyét, máskínt ha mezei hadban van is, nagyobb veszedelemben nem foroghat, mind itt forog ezen egynehány nemesség. Melyre nézve kérem alázatosan