Seresné Szegőfi Anna: Adalékok Miskolc város közlekedésének történetéhez (Miskolc, 1988)
Üzemeltetés
gazgatási törvényben, 1871-ben - már szerepel a mérnök, mint választott szak-tisztviselő. Jelentőségét kiemeli az a tény, hogy rajta kívül szak-tisztviselőként csak az orvos tagja a vezető testületnek. Említést kell arról is tennünk, hogy már ez a törvény kimondja, hogy a mérnöki állás betöltéséhez kötelező a szakképesítés: "... mérnökké csak az lehet, aki szakmájának önálló űzésére jogosítva van, s egy évi gyakorlatot mutat ki..."^ Miskolc város betartotta a törvényes rendelkezést. 1881-ben, Galgóczy Kálmán városi mérnök halálát követően pályázatot írtak ki a mérnöki állás betöltésére. A pályázati feltételek között szerepel a műegyetemi oklevél, a gyakorlat, sót előírták "... az elméleti képzettségen kívül a száraz-, vízépítészetben, utak, hidak építé2 seben, kövezésében a gyakorlati s kifogástalan jártasságot is. A felhívásra két pályázat érkezett, a választás a hírneves Ádler Károlyra esett. A mérnökök képesítését 1883-ban törvény szabályozta: "Az állami szolgálat bármely ágazatában úgy a központban, valamint a vidéken, továbbá a törvényhatóságoknál, műszaki teendőkre alkalmazandó egyénekre nézve, a képzettség valamely műegyetem tanulmányainak szabályszerű bevégzése s annak alapján a királyi József műegyetemtől nyert, vagy az által honosított mérnöki oklevél . " 3 A megválasztott mérnök hivatali teendője ezekben az években még nagyon általánosan volt meghatározva. 1884-ben a szabályrendelet csak azt fogalmazza meg, hogy előkészíti és előadja a hozzá utasított ügyeket a tanácsülésen; hogy tervet készít és véleményez minden mérnöki szakmába vágó ügyben; hogy vezeti és ellenőrzi a városi építkezéseket, úgy a házilagos, mint a vállalkozói kivitelezés esetén; hogy a hidak, parterődí té-sek, gátak szakértő felügyelője. Az önálló hivatallá válásnak azonban már megtaláljuk az első kezdeteit. Erre utal, hogy a kivitelezői munkában felelősség terhe mellett intézkedési jogkört is kapott a mérnök, de erre utal az is, hogy a határterületi és építészeti kérdésekben - ezek a lakossággal, más hatóságokkal, köztük a minisztériumokkal történő tárgyalásokat jelentették - a mérnök képviselte a várost. A mérnök "egyszemélyes" hivatala mellett a törvényhatósági bi-
