Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

A SZABADFOGLALKOZÁSÚ ÉRTELMISÉG, A VÁROSI „SZELLEMI TŐKE" A „diplomás" szakmák képviselőinek társadalmi beilleszkedéséről, a város életében betöltött szerepéről a monográfia korábbi kötetében két vonatkozásban esett szó. Viszonylag egyszerűbb volt a virilisták közül kijelölni az értelmiségi munkaköröket betöltőket. Ezek éppúgy lehettek a közszolgálatban foglalkoztatottak (pl. városi önkormányzatban a jogászok, orvosok, építészek), mint állami vállalatoknál (pl. MÁV, állami vas- és gépgyár, erdő- és bányaigazgatóságok) dolgozó vasúti mérnökök, gépész- és kohómérnökök, erdő- és bányamérnökök, vagy un. szabadfoglalkozásúak, mint pl. a magánpraxist folytató orvosok, gyógyszerészek, vagy jogtudorok. A köz szolgálatában álló diplomásokról vagy szellemi szabadfoglalkozásúak kiemelkedő képviselőiről a városi egyház- és művelődéstörténet című fejezetben esik szó. Itt az intézmény és a szakmatörténet együtt jelenik meg, s kiemelkedő színészekről vagy színidirektorokról, újságírókról és lapszerkesztőkről, egyházakról és azok kiemelkedő képviselőiről, iskolákról és azok sokoldalú igazgatóiról és tudós tanárairól írtak a fejezet szerzői. Arról azonban, hogy az értelmiség mint szellemi tőke mennyire volt érzékelhető a város fejlődésében, nem találtunk feldolgozást, de a feltárásra irányuló kísérletet sem. A város iparos-társadalmát, kereskedelmi életét és képviselőit, pénzügyi életét és hatékonyságát a publikációkból vagy a korábbi várostörténeti feldolgozásokból ismerjük, de azt az értelmiségi réteget, amely valamilyen szinten és mértékben vállalta a közszerepelést vagy közéletiséget, nem mutatta be a történetírás. Miskolc 1929-ben megjelent monográfiájában a város társadalmi életét Máday Lajos összegezte.

62 A „szellemi tőkét" olyan erőként mutatta be, amely elsősorban a társadalmi egyesületeken keresztül fejtette ki hatását. Az első világháború előtt 25 ilyen „egyetértés és egyesülés" működött a városban, de az 1920-as évek végén már 122 civil egyesületben fejtette ki munkáját a köz szolgálatában a helyi, vagy Trianon után a Felvidékről áttelepülni kényszerült 62 MÁDAY L. 1929. 318-334. p.