Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

lasztották, vagy a kormányfő miniszterré nevezte ki, polgármesteri stallumáról köteles volt lemondani. A kormányváltás a főispánt érintette, a polgármestert nem. A város különböző ügyosztályain dolgozókkal szemben egyetlen elvárás volt: a törvények következetes, ha kell könyörtelen végrehajtása a legmagasabb fokú szakmai hozzáértéssel. Ennek elmulasztása miatt a korabeli sajtó véleménye, másrészt a bírósági ítéletek ismeretében is 1935 a „földcsuszamlás" éve volt a városháza szakapparátusában. A HADRÖA (hadirokkantak, özvegyek és árvák), ill. az ebből alakult érdekvédelmi szövetség, a HONSZ feljelentést tett a szövetség elnöke ellen, aki egyben városi tanácsnok is volt. A vád pénzügyekkel, juttatásokkal való visszaélés volt. Ehhez az Apolló mozinál történt visszaélések társultak. Egy főispáni vizsgálat visszaélést derített ki a városi zálogháznál is, amelynek szálai a tanács ipari ügyosztályához vezettek. A lakbérsegélyek kiosztásánál és a gyermekek, anyák védelmében tevékenykedő Stefánia szövetségnél feltárt hasonló ügyek miatt a tanács szociális ügyosztálya is támadhatóvá vált. Az ügyészség a város fő számvevője ellen feljelentést tett. A bírósági ítéletek megszületése előtt öt városi főtisztviselő adott be nyugdíjazási kérelmet. Ez félelemhullámot váltott ki, amelynek az lett a következménye, hogy elkerülendő a törvényhatósági bizottság, másrészt a bíróság ítéletét, 14 városi tisztviselő nyújtotta be lemondását, ill. kérte nyugdíjba helyezését. A városháza ügye természetesen túllépett a település határán, s amikor 1935 május közepén a belügyminiszter magához kérette Hodobay Sándor polgármestert, lehetett sejteni, hogy megkapja a „selyemzsinórt". Mivel Hodobay - már akkor érzékelhetően - maradandót alkotott a Felvidékről kitelepített intézmények és szakemberek fogadásával, lakásépítési és korábban nem tapasztalt ütemű infrastruktúra-fejlesztési programjával, az ipartestület és a kereskedelmi testület képviselői felkeresték a főispánt, hogy „védelmet" kérjenek a polgármester számára. Lichteinstein László főispán azonban nem volt hajlandó fogadni a küldöttséget, ami azt jelentette, hogy nem áll ki a polgármester mellett. Hodobay Sándor három városházi ciklus után szabadságot vett ki, majd nyugdíjazását kérte. Hivatalát átadta annak a tanácsnoknak, aki zökkenőmentesen irá-