Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

A táblázatból megállapítható, hogy ki milyen jogcímen lett képviselő, s mi volt a foglalkozása. A jogcímet és az arányokat törvény határozta meg. A foglalkozási összetétel viszont megállapítható, amely 1929-től a póttagok behívásával a jobbratolódást jelenti, 1939-től a zsidó képviselők kizárásától az erősödő faj védelem, a jobboldali politika irányába történő elmozdulást mutatja. A bizottság 1919-1945 között változó tagjai egyötödének a foglalkozását nem tudtuk azonosítani. A városra jellemző kereskedelmet képviselik a legtöbben (16 fő), a hagyományos kézműiparosság még számottevő résztvevője a közügyek irányításának (12 fő), de a vállalkozói réteg (mérnök, építész, üzemvezető, lapszerkesztő) már arányának, súlyának megfelelően képviselteti magát (8 fő). A gyári mimkásság szerveződését mutatja, hogy az országgyűlési választások után a helyi irányításban is szerepet töltenek be. A rendőrségi jelentések, vagy a helyi sajtó a Reisinger Ferenc és Rónai Sándor nevével fémjelzett, szociáldemokrata értéket vállaló mrinkásság számarányának növekedését mutatják. Egyébként ők is munkásként kerültek a közgyűlésbe. Az ún. birtokos nagypolgárság virilista képviselői háttérbe szorultak. Erdő-, földbirtokos, ingatlantulajdonos, bérlő „jogcímen" mindössze öten képviselik a századforduló, még inkább a XIX. század világát. Valamennyi egyház képviselteti magát a köztestületben (7 fő), s számuk 1945-ben csak azért kevesebb egy fővel, mert a zsidó hitközség még nem szerveződött újjá, képviselőt nem delegált az új politikai városi testületbe. A tanügy és az igazságügy hasonló (13-13 fő) arányban volt jelen a város testületében. A tanügyet iskolaigazgatók, tanfelügyelők és jogakadémiai tanárok képviselték, s közülük az egyházakhoz hasonlóan volt olyan, aki az 1945-ös törvényhatósági bizottságnak is tagja lett. (Igaz, később mind Enyedi Andor, mind Zsedényi Béla visszavonult a „városi" színtií politizálástól, vagy általában a politikai szerepvállalástól.) Orvos és gyógyszerész 14 volt, de közülük heten virilistaként, hárman érdekvédelmi szervezet képviseletében, míg négyen választások eredményeként kerültek a testületbe. Az „ellenőrzött" és cenzúrázott sajtó fontosságára hívja fel a figyelmünket, hogy lapszerkesztőként, újságíróként négyen dolgozták végig a keresztény kurzus negyedszázadát.