Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

leteket és Chopin keringőjére, Brahms Magyar táncok című művére balettet.

705 A világnagyságok hangversenyei 1925-1926-ban is folytatódtak, így többek között Helge Lindberg, a kiváló finn dal- és oratóriuménekes adott ária- és dalestet, majd pedig a világhírű zongoraművész, Eugen d'Albert két hangversenyt. Korának legnagyobb zongoravirtuóza Bach-, Beethoven-, Chopin-, Schubert-, Ravel- és Debussy-műveket adott elő.

706 A művészek szintén a pesti Városi Színház, Sebestyén Géza jóvoltából kerültek Miskolcra. Sajnos 1925-1926-ban már fokozottan érzékelhetővé váltak az anyagi gondok a színház életében. Ezek elhárítását a szokásos módon látta megoldhatónak a színház vezetése. Folyamatosan csökkentették a költséges operaelőadások számát, és helyettük az operettekre helyezték a hangsúlyt. Erősödött a színház „népszínház" jellege. E változások művészi tartalmát Miskolc zenetörténetének talán legkiválóbb ismerője, Vargáné Zalán Irén ekképpen jellemezte: „A miskolci színház történetében sokszor elmarasztalóan említik a sok operettelőadást. Ez igaz. A kérdés azonban az, milyen színvonalú operetteket adtak elő. Mert a vidám zene nem azonos a butasággal, dilettantizmussal és színvonal nélküliséggel. Falloni a híres karmester írja egyik könyvében: A zene nem könynyű- és nem nehéz. Zene, vagy nem zene. A zeneművek mérhetetlen Jákob létrája A cigánybárótól a Parsifalig emelkedik. Néhány példa az operettek sorából: Lehár: Víg özvegy, A mosoly országa; Strauss: Cigánybáró; Jacobi: Sybill; Kálmán Imre: Cigányprímás; Huszka: Gül Baba; Millöcker: Dubarry; Kálmán Imre: Csárdáskirálynő; Millöcker: Koldusdiák. Mindezzel nem akarom minden áron azt bizonyítani, hogy a színház mindig, minden műfajban elsőrangút játszott, tagadhatatlanul alkalmazkodnia kellett a közönség ízléséhez, ha létezni akart. Népszínházat csinálni nem kis feladat, olyat, amiben mindenki megtalálhatja a Jákob létrája megfelelő fokát."

707 705 Reggeli Hírlap, 1923. november 1.; 1924. január 17.; 1924. január 24.; 1924. január 27. ™ HOM. HTD. Ltsz. 75.264.1. 1-41. 707 VARGÁNÉ ZALÁN I. 1982. 202. p.