Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

a zeneiskola tanára volt Haydú István gordonkaművész. 1913-ban nyert kinevezést a zeneiskolához. Popper Dávid tanítványa 1920tól már Európa-szerte fellépett. Csak 1930-ban tért vissza Miskolcra, amikor a vasgyári szimfonikus zenekarral Bocherini és SaintSaëns gordonkaversenyét adta elő.

698 Rákos Arnold hegedűművész is 1913-ban került a miskolci Zeneiskolához, de ő haláláig már nem hagyta el a várost. 1936-1948 között az iskola igazgatói tisztét is ellátta. Mint hegedűművész óriási műsorkészlettel rendelkezett. A hegedűirodalom minden versenyművét műsorán tartotta. Többek között fellépett 1930-ban Bécsben, 1931-ben Szegeden a Szegedi Filharmonikusokkal Ferencsik János vezényletével. Mint zeneszerző 1928-ban mutatkozott be először: 3 koncertáriáját Lichtman Ilonka adta elő, aki később az Operaház tagja lett. 1931-ben a Miskolci Hangversenyzenekar Hámori szvitjét, majd 1932-ben Mementó című elégikus szimfonikus költeményét tűzte műsorára „Az érthetetlen halál", „A fájdalom" és „A megdicsőülés himnusza" tételcímekkel.

699 A miskolci Zeneiskola tanári karának legkiemelkedőbb egyénisége a két világháborű közötti időszakban Hollósy Kornél volt. „Kiváló elméleti felkészültsége folytán zeneelméleti könyvek, tanulmányok, cikkek írója, a Miskolci Filharmóniai Társaság karmestere, kiváló oratóriumdirigens, kitűnő, nagy technikájú orgonaművész és elismert zeneszerződként vált ismertté. 1919-től 1950-ig volt a Zeneiskola tanára. 1924-ben jelent meg „A hangjegyírás és olvasás elemei" című műve. „Solfeggió segnehtiái", „Moduláció tana", „Harmonizálás tana", „Konstruktív zeneelmélet" című munkái kéziratban maradtak fenn. Az orgonológiában, az orgonaépítésben való magas fokú jártasságát őrizte a miskolci Deszkatemplom általa tervezett 1224 síppal, 21 zengő és 26 mechanikus regiszterrel ellátott orgonája. Hollósy Koméi zeneszerzői munkássága nagyzenekari művekre, hangszeres művekre, színpadi alkotásokra, orgonakompozíciókra, kórus- és kamara művekre, valamint dalokra egyaránt kiterjedt. „Stílusát tekintve a magyaros muzsika romantikus hagyományának megújítójaként tartják számon." 693 VARGÁNÉ ZALÁN I. 1970. 300-305. p.; Reggeli Hírlap 1923. február 11.; Magyar Zenei Szemle 1942. június, 1943. október. 699 VARGÁNÉ ZALÁN I. 1980.175. p.