Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

A háborús évek alatt a mozikban is (a szénhiány miatt) szénszünetet rendeltek el. - De hát mi gázzal fűtünk! - tiltakoztak a mozisok. - Ez a baj épp! A gázgyárban is szénhiány van! - replikázott Nagy Ferenc, az akkori polgármester. A kinematográfusok szövetsége küldöttség útján kérte a belügyminisztert; mire márciustól a mozikban feloldották a szénszünetet. 1918-ban azonban vigalmi adóval terhelték meg a „színészet legkedveltebb műhelyét", a mozgóképszínházakat. A vigalmi adó a mozi bruttó bevételének 5 százalékát képezte, ha a lakosság száma nem haladta meg az 5000-et, 10 százalékát, ha meghaladta a 10 000 főt. Miskolc tehát 10 százalékot fizetett. A moziengedélyekre vonatkozó követelményeknek egyik miskolci mozi sem felelt meg. Ezek gondját is elnapolták a háborúk és a forradalmak, valamint a két mozi (Apolló és Uránia) vezetője, Kertész Zsigmond tragikus halála miatt.

638 A város (Búza térre tervezett) harmadik mozijának sorsa az egyéni és politikai érdekek szövevényes konfrontációja nyomán megpecsételődött. 1911-ben még 10 évi honpolgársághoz kötötték a moziengedélyeket, 1921 januárjában azonban ezt a passzust visszavonták. Az igazságügyminiszter nyilatkozata szerint e kötelem úgy módosult, hogy olyan intézményeknek kell adni mozijogot, amelyek „nemzeti célt szolgálnak."

639 (Például a MEFHOSZ, a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége, vagy a HONSZ, a Fladirokkantak Országos Nemzeti Szövetsége.) Ebbe a megszorításba természetesen bele kell értenünk a keresztény-nemzeti ideológia tilalomfáit. A kommün bukása után a gyakorlatban azon alaptétel érvényesült, hogy a zsidó az se nem keresztény, se nem nemzeti. Ennek alapján fokozatosan elkezdődtek a numerus clausus - egyelőre még rejtett - antiszemita megnyilvánulásai. így természetes, hogy a Búza téri mozi ügyében pályázó Wünsch és Klein páros már nem is jöhetett számításba. «» Miskolczi Napló, 1920. október 18. 639 Miskolczi Napló, 1921. március 22.