Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

vay József Közművelődési Egyesület diósgyőr-vasgyári „vetélytársát", a Túrán Irodalmi Egyesületet is. 1923-ban alakult, mint a LJKE, de - Trianon után természetesen - némiképp „fehérebb" programmal. Az egyesület „szigorúan magyar nemzeti alapon tudatos tevékenysége révén, a világháborúban eldurvult erkölcsök nemesítésével" foglalkozott. Kifejezetten értelmiségi, „tisztviselői" csoportosulásnak indult. Papok, pedagógusok és „sárga blaskás" gyári tisztviselők (a munkások fehér blaskások voltak) teremtettek itt fórumot irodalmi zsengéiknek. A Jószerencse Dal- és Önképzőkör (1893), illetve a Diósgyőri Magyar Kir. Vas és Acélgyári Tisztviselők Dal- és Műkedvelő Egylete (1903) sikeres működése, a trianoni revízió hazafias vágya gerjesztette, hívta életre az egyesületet.

564 Évente 2-3 irodalmi estet rendeztek a vasgyári vendéglőben (utóbb: Ámyaskert), melynek emeletén kapott otthont a testület. A rendezvények egy-egy tudományos előadás köré szerveződtek, így ismeretterjesztő feladatot is teljesítettek. Az esteket és matinékat a vasgyári ének- és zenekar klasszikus számai színesítették; a maguk irredenta szelleme mellett - s néha ellenére is - említésre érdemes hatást keltettek. Különösen megnőtt a jelentőségük 1938tól, s a háborús évek alatt, miután a Lévay József Közművelődési Egyesület megszűnt. A városnak (Diósgyőr és Diósgyőr-Vasgyár még Miskolctól különálló községek voltak) ez volt az egyetlen irodalmi-művészeti fóruma. Időszakos irodalmi pályázatokon (vers, novella) nyertes irodalmárok olvasták, olvastatták itt fel „alkotásaikat". Ebben a körben „gyakoroltak" az 1945 utáni években „irodistává" előléptetett, Gergely Mihály által szerkesztett Új utakon. A Szén és Acél, majd a Diósgyőri Munkás c. folyóiratok, ill. napilapok munkatársai: Juhász József, Gyarmathy Gyula, Filip (később Füzes) László, Boda István, mint a későbbi Diósgyőri Munkás Irodalmi Kör tagjai.

565 A háborús évek alatt az irodalom csak személyesen összekoldult füzetkiadásokban (pl. Gyarmathy Gyula havi versesfüzetei) és vidéki antológiákban (sőt, egy írói lexikonban) vegetált, de ezek a kiadványok is igazodni kényszerültek a politikai körülményekhez. A szerkesztő, a kiadó rendsze564 KOVÁTS Gy. 2002.131-132. p. 134-136. p., 156-157. p. 565 KOVÁTS Gy. 2002. 297-299.