Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)
KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET
mond az 1920-as évek elején többször felkereste a múzeumot, és az ő leírásaiból érezhetjük, mit jelentett a miskolciaknak és a környékbelieknek az intézmény életben tartása: „Miskolc utcáin szénásszekér megy az Abbázia Kávéház tükrös, egészen modem frontja előtt, a falu a várossal házasságban él. Múzeumában egy biedermayer zenélőóra pengett éppen egy népvándorlás kori legény asztalra rakott csontjai felett, az ezer évek egészen furcsán tangáznak egymás mellett. Valami él ebben a múzeumban, a múlt él. Tanárok jönnek be, szikáf szemüveges emberek, nyolcadik, tizedik fizetési osztályban, s a szájukon nincsen hossz és bessz és nincsen panasz és drágaság. Egyikük jött Mezőnyékről, hol ezer (?) sírt talált a népvándorlás korából, a másik jön a Hármaskúti barlangból, ahol az ötvenezer éves ember nyomait ássa, a harmadik boldogan jön a városházáról, ahol méltányolják az ötvenezer éveket és kocsit engedélyeztek a Szeleta barlanghoz. Ebben a múzeumban pezseg valami, ami az egész magyar közéletből hiányzik ma: teljesen absztrakt emberi értékekért való lelkesedés." 507 Az 1920-as évek - hasonlóan a vidéki közgyűjtemények sorsának alakulásához - a lassú kibontakozás időszakát jelentették a Borsod-Miskolczi Múzeum életében. Az 1922 végén megalakult Országos Magyar Gyűjtemény Egyetem látóköréből a szakmai felügyeletet és a finanszírozást tekintve egyaránt kiestek a kisebb múzeumok, amelyek sem Klebelsberg Kunó, sem Magyary Zoltán tudománypolitikai koncepciójához igazán nem tudtak illeszkedni, főként anyagi okokból. 508 Finanszírozásukra, segélyezésükre a korlátozott lehetőségek között nem nyílt lehetőség. A múzeum csupán néhány régészeti feltárásra kapott állami segélyt. A fenntartás, üzemeltetés költségének több mint 90%-a a vármegyére és Miskolc városára jutott. 509 Az 1930-as években a múzeum jelentős fejlődésnek indult. Már a gazdasági vüágválság utolsó éveiben is számottevő volt a gyűjtemények gyarapodása. 1931-1932-ben több mint 4000 műtárgy került a gyűjteményekbe, s ennek köszönhetően a műtárgyállo507 LESZIH A. 1956. 2-3. p. sós Vö. VOIT K. 1999.1283. p. 509 OL. K729.1 cs. 20/1930.; 42/1931.
